Nem először adott otthont jótékonysági rendezvénynek a Rózsa Művelődési Ház. A november 27-én, advent első vasárnapján tartott gálát az adventista egyház és a Dohnányi zeneiskola közösen szervezte, és a bevétellel két kerületi családot támogattak.

– Azt gondolom, ha segítségről van szó, akkor nincs kicsi vagy nagy segítség, csak segítség van – mondta a köszöntőbeszédében Kucsák László országgyűlési képviselő, aki az est egyik fővédnökeként és előadójaként is színpadra lépett november 27-én a Rózsa Művelődési Házban azon a jótékonysági zenei gálán, amelyet a Hetednapi Adventista Egyház és a Dohnányi Ernő Zeneiskola szervezett közösen.
A fővédnök hozzátette:
– Engedjék meg, hogy Teréz anya egy mondását idézzem: „Amit tenni tudunk, sokszor nem több, mint egy csepp a tengerben. De e nélkül a csepp nélkül kevesebb lenne a tenger.” Advent van, ez a tettek ideje.

Nekik segítettek

Hasonlóképpen fogalmazott Galgóczy Zoltán alpolgármester, az est másik fővédnöke:
– Olyan ügyről van szó, amelyben egyszerűen kötelesség részt venni. Egy évvel ezelőtt kerestek meg ennek a gálának a szervezői az ötlettel. Amikor meghallottam, miről van szó, azonnal rábólintottam, és felajánlottam, hogy az önkormányzat segít, amiben tud.

Elsősorban is azzal tudott, hogy a Rózsa bérleti díját elengedte erre az estére, no meg azzal, hogy a saját csatornáin a lehető legtöbb emberhez juttatta el a kezdeményezés hírét. Ez pedig nagyon fontos volt.
Az est műsorvezetője röviden bemutatta annak a két családnak a történetét, amelyek megsegítésére szervezték a koncertet. Megrázó sorsok bontakoztak ki a szavaiból.
A Révész családban egy baleset során sérült meg az egyik kisgyerek. Hosszú küzdelem után sikerült megmenteni az életét, ám az egészségét nem: deréktól lefelé lebénult, így állandó gondozásra szorul. Mivel emiatt a családban csak egy felnőtt maradt keresőképes, az anyagi tartalékok hamar kimerültek, így minden segítség nagyon jól jön.
A Mészáros családban a három gyermek mellé egy negyedik kislány született, ám ő Down-szindrómával. A család semmiképpen nem mondott volna le róla, ám így a négy gyermek nevelése legalább egy felnőtt folyamatos jelenlétét kívánja. Tehát egyedül az édesapa keres, aki viszont sérvműtéten esett át, és mivel fizikai munkát végez, jó időre kiesett a munkából. A pénz itt is gyorsan fogyott, jól jött tehát a segítség.

Miért éppen az űrbe?

Tanulságos gondolatokat osztott meg a hallgatósággal Cserbik János adventista lelkész. Ő nem a kezdeményezés fontosságáról beszélt, inkább az advent üzenetét próbálta megfogalmazni, hiszen a karácsony előtti várakozás időszakának kezdete, az első vasárnap tökéletes alkalom volt ennek a gálának a megrendezésére. Az együttlét pedig lehetőséget adott arra is, hogy magáról az ünnepről elmélkedjünk, arról, amit Krisztus születése jelent számunkra.

A lelkész felidézte a világűr kutatásával kapcsolatos legújabb híreket, nevezetesen azt, miszerint orosz tudósok valamiféle intelligencia nyomaira bukkantak az univerzum egy szegletében.
– Néhány apró jel, amely intelligenciára utal – mondta. – Sokunkat hoz lázba ez az esemény. És mégis, mi ez ahhoz a kétezer évvel ezelőtti hírhez képest, amikor a mezőn alvó pásztoroknak angyalok adták hírül, hogy megszületett a Megváltó? Érdekes, hogy míg az űrkutatók azt keresik, hová lehetne menekülni erről a bolygóról, Jézus születése azt üzeni: Istennek fontos a mi világunk, ezért jött el közénk. Nem árt, ha tudjuk, nekünk is milyen fontos a mi világunk, és mennyi dolgunk van benne. Például egy ilyen estével is.