Az elismerést Surján László európai parlamenti képviselő adta át a pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve-plébániatemplomban a Varjú Imre által bemutatott szentmise végén.

Varjú Imre 1978-tól huszonöt éven át volt plébános Pestszentlőrincen, és nyugdíjas papként ma is ott szolgál, az Ibolya utcai Szent József-kápolnában. Az idén nyáron ebben az egyházközségben ünnepelte pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját, s az október 23-i nemzeti ünnepen ugyanebben a közösségben vehette át a tisztikeresztet. A kitüntetést az 1956-os szabadságharc forradalmárainak odaadó lelki gondozásával induló, rendkívüli elhivatottságban teljesített hat évtizedes papi szolgálatáért, valamint a Mátyás-templom műemlékvédelmi és szakrális szempontból is kivételes rekonstrukciójáért végzett meghatározó tevékenysége elismeréseként adományozta Varjú atyának Áder János köztársasági elnök.

Egymás szolgálatára

Az ünnepi szentmisén részt vett Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Dömötör István és Szarvas Attila alpolgármester, valamint Nagy Krisztina, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Pedagógia Tanszékének a vezetője.
Szarvas Attila a köszöntőjében kiemelte: fontos, hogy a mi generációnk és az utánunk jövők is megismerjék a titkot, ami lehetővé tette 1956 csodáját. Azt, hogy Varjú Imre és a hozzá hasonló fiatalok hitük és elveik szerint kiálltak az igazságért, becsülettel dolgoztak, és vállalták a nehézségeket, az áldozatokat is azért, hogy a küldetésüket teljesítsék.
„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára” – idézte Nagy Krisztina a szentírási szakaszt, amelyet Varjú Imre a mottójául választott. – Ezt a szolgáló szeretetet tapasztaltuk meg tőle mindig. Humorral, intelligenciával adta át nekünk a tudását, példát mutatva, hogyan érdemes a hitet közvetíteni.

Vigaszt vitt

A szentmisét Tampu-Ababei József plébános és Lejtényi Emánuel káplán mutatta be. Szentbeszédében Varjú Imre Szent Pál Timóteushoz írt második leveléről elmélkedett.
– A papok részt kapnak Szent Pál apostoli és igehirdetési küldetéséből – mondta. – A hűséges szolgálatért esetenként megdicsér a főpásztorunk, néha kitüntetést kapunk. Ám van valami, ami itt, a földön, megfizethetetlen, és ami nem a mi érdemünk. Az, ha Pállal együtt elmondhatjuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Ezt mindannyian egyedül a Szentléleknek köszönhetjük.

A tisztikeresztet Áder János nevében Surján László adta át, aki elmondta:
– A köztársasági elnök döntött úgy, hogy a saját közösségében kapja meg az ünnepelt a kitüntetést, és így talán még többet jelent ez. Az egész közösséghez szól az elismerés, mert ráirányítja a figyelmet arra: itt van köztünk valaki, aki érték, akit érdemes figyelni, követni.
Surján László kiemelte Varjú Imre életútjából 1956. november 4-ét, amikor fiatal papként elvitte az oltáriszentséget a kórházba, hogy vigaszt adjon azoknak, akik életük utolsó óráit élték.

Sem srác, sem csuhás

Varjú Imre a kitüntetés átvételekor felidézte, hogy 1956-ban nem „pesti srác” vagy „hőbörgő csuhás” akart lenni. Azt tette, amit frissen felszentelt papként a kötelességének érzett. Amikor börtönbe zárták, sokszor ébredt arra, hogy aznap kivégzés lesz. Ma is emlékszik a férfira, aki halála előtt hangosan fohászkodott: Isten, áldd meg a magyart!
– Ezt kérjük ma is, imádkozva azokért is, akik már nem lehetnek közöttünk – mondta.