Ki ne tudná már a kerületünkben, hogy Pestszentlőrinc-Pestszentimre egyik testvérvárosa Tusnádfürdő, hiszen az erdélyi kisvárossal éppen két évtizedes a szoros kapcsolat? A béke szigeteként is emlegethető település júniusban több kerületi csoportot fogadott. Az első alkalommal érkezők elragadtatva beszéltek a kisvárosról.
Tusnádfürdő: szerelem első látásra
A kerületi önkormányzat évek óta arra törekszik, hogy a testvérvárosokkal minél élőbb kapcsolat épüljön ki, s ebben a törekvésben kiemelt helye van Tusnádfürdőnek. A csíki és a sepsi medencét elválasztó Hargita és Csomád-hegység nyergében a gyógyító borvízforrásoknak köszönhetően létrejött település hivatalosan 669 kilométerre található Budapesttől, s egészen napjainkig rögös, 12 órás autózással lehetett elérni. A távolság ugyan mit sem csökkent, ám az egy évtizede nyögvenyelősen épülgető romániai autópálya-rendszer mégis közelebb hozta. Az utóbbi esztendőben átadott dél-erdélyi autópálya-szakaszoknak köszönhetően ma már 7-8 órás utazással is elérhető Brassó felől Románia legkisebb városa.
Szinte havonta szervez ide túrákat a XVIII. kerületi önkormányzat, hogy minél többen ismerkedjenek meg Pestszentimréről és Pestszentlőrincről Székelyföld gyöngyszemével. Júniusban többek között a SZAC és a PSK labdarúgói kaptak lehetőséget az utazásra, hogy vállvetve küzdjenek meg Tudnádfürdő és Homoródalmás csapatával.
Sofőrjeink sajnálatos módon nem hittek eléggé az erdélyi fejlesztések sikerében, így az észak-erdélyi utat választották, ezért a zötykölődés nem lett sokkal rövidebb. Tizenkét órás törődést követően azonban székelyes fogadtatásban volt részünk. A Szent Kristóf Panzió tulajdonosa, Varga Attila több tálca pálinkával és ízes szendviccsel fogadta a sportosan meggyötört csapatot.
Azaz, mit nem beszélek!
A székely tájnyelv
Székelyföldön semmi nem azt jelenti, mint Budapesten. A hagyományos tájnyelv keveredik a székely góbésággal, aminek hatására soha nem tudhatjuk, hogy a jól ismert szavakkal mire is utalnak. A pityókás kifejezéssel például nem az illető alkoholos állapotát vélelmezik, hanem a krumpliföldet emlegetik. Aki honi értelemben pityókás, az a székelyek szerint csak sokat olvasott ember. A pálinka- és a serfőző ugyanis a nyomda, a kocsma neve könyvtár, és a tütükélés az olvasás. A műveltségre pedig nagy súlyt fektetnek, ezért az egy négyzetkilométerre jutó nyomdák száma itt a legmagasabb a földön, hiszen alig akad olyan ház, ahol ne készítenének könyvet. Az anyaországból érkezők fáradalmaival pedig különösen tisztában vannak, ezért hosszú közös olvasással igyekeznek frissíteni a látogatót.
Tartalmas olvasás
Varga Attila nem hagyhatja tudatlanságban a vendégeit, kezdődik a tartalmas olvasás, ami alól legfeljebb a gyomorbetegek és az egyéb kórságban szenvedők kaphatnak felmentést, hiszen embernek csak az számít, aki szeret olvasni. A „másságot” azonban részvéttel teli együttérzéssel élik át, s toleráns népként helyettük is olvasnak, a betegeknek pedig a borvizet javasolják, mert az előtag ellenére ez az egyetlen ital, amely nem tartalmaz alkoholt.
Ugye, hogy a pesti embernek kell ide a szótár?!
Gyere ki a hegyoldalba!
A frissítőzést követően indulhat a szekerezés, ami a góbéknak mindennapos tevékenység, hiszen a lovakat nem úri hóbortként tartják, hanem a hétköznapok dolgos társai. Ezúttal azonban piknikhez kellenek, amely dologidőben nem lenne illendő, ám az anyaországiak kedvéért megengedhető. Kilenc kocsi kocog fel a Déli-Hargita egyik szemet gyönyörködtető tisztására, ahonnan az egész Csíki-medencére pazar kilátás nyílik.
Amíg az egyszerű, de pompás illatú ínyencségek sülnek – szalonna, mics (a csevapcsicsi erdélyi neve), flekken kerül majd az asztalra salátával, ropogós kenyérrel –, addig egyesek heverészve olvasgatnak, míg mások az erdei környezet felfedezésére indulnak. Júniusban különösen érdemes, hiszen nem csupán a virágerdő kápráztatja el a turistát, hanem a hazai hegyekéhez képest elképesztő gombakínálat is. A királyi csemegeként számontartott vargánya itt úgy nő, mint a dudva, s a szalonna zsírjában sülve valóban fenséges csemege.
Tartalmas olvasás
A jóltartott társaságból néhányan a hazaúton már székelyesen utaznak, a szekereket csárdást járva kísérik. Akiben pedig maradt még energia vagy csupán a kalóriákkal akar megküzdeni, az vacsora előtt felugrik a Sólyomkőhöz, amely a góbék szerint tízperces út, ám csapatunk leglelkesebb résztvevői másfél óra után térnek vissza, erősen kipirultan.
Persze az estebédhez nemcsak ők részesülnek a könyvgyűjteményből, hanem minden vendég, hiszen lefekvés előtt illő dolog az olvasás. Vacsora közben megérkezik Albert Tibor polgármester, hogy hamiskás mosollyal az arcán a másnapi vacsorára invitálja a társaságot, ami már előrevetíti az újabb vidám napot.
Előbb azonban másnap egy olvasásmentes pihentető városnézés következik, amely a tikkasztó hőségben mutatja meg Csíkszereda arcát. A szeredai Mikó-várban a székely történelem mellett góbés megközelítéssel ismerkedhetünk Csontváryval, akinek lenyűgöző képei éppen itt tartózkodnak. A csíksomlyói kegytemplom hűsében pedig lelkesen hallgatjuk idegenvezetőnket, aki számos anekdotát is megoszt, így hitbéli elkötelezettségtől függetlenül sokan simogatják meg az oltár fölött található Babba Mária lábát, ahogy a csíksomlyói Mária-kegyszobrot a helyiek nevezik.
A név kötelez
A tikkasztó városnézést követően jöhet a felfrissülés, amely Tusnádfürdőn természetesnek tűnik, de ez sem az. A település fürdője sokáig mindössze két vasas vizű medencéből állt, sőt a múlt század végén az is bezárt, s csupán az Olt folyó vagy a Csukás-tó nyújtott felüdülést. Albert Tibor ténykedésének köszönhetően aztán a fürdőváros ténylegesen visszanyerte a nevét, s a tó partján egy kicsiny, de kellemes wellnesközpont épült.
A dagonyázás gyönyörét követően ismét olvasásórára indulunk a városközeli Albert fogadóba. Az egyszerűségében is lenyűgöző kerthelyiségben vendéglátónk az apró részletekre is ügyel, így a vacsora előtt asztali áldást mond a helyi nyugdíjas pap, majd angyalok hangja tölti be a teret. Előbb a tusnádfürdői Szent László Gyermekotthon fiataljai, majd a homoródalmási profi népdalénekesek alapozzák meg a hangulatot. A szirénhangokon felbuzdulva a csapat egy része rögtönzött hangversenyt tart, amely ugyan más hangfekvésen szól, mint az alapozás, de mindenkinek jólesik.
Kiegyezünk a döntetlenben
A korántsem pihentető akklimatizáció után harmad- és negyednap jöhet a többfrontos futballcsata, amely a búzaérlelő hőségben nem gyerekjáték. A tusnádfürdői és a homoródalmási küzdelem eredménye az, hogy a felek egy budapesti tornában állapodnak meg. A teljes győzelemhez pedig néha elég egy döntetlen is, hiszen a harmadik mérkőzés, a labdarúgó-Európa-bajnokságon
zajló magyar¬¬–izlandi összecsapás 1-1-es eredménye már továbbjutást ér a magyar válogatottnak, és ezt legjobb közösen ünnepelni.
Hogy a könnyes búcsú ne csupán szimbolikus legyen, arról Kolozsvári Tibor, a gyermekotthon vezetője gondoskodik, akinek védencei lélekemelő dalokkal teszik feledhetetlenné a búcsúestet, amelynek hatására megszületik a verdict: ide vissza kell térni!
A tiszteletbeli székely
Miközben jellemzően a Székelyföldről telepednek át Budapestre, a Szent Kristóf Panzió tulajdonosa, Varga Attila a fővárosból költözött Tusnádfürdőre. Tíz éve él testvérvárosunkban, s csupán alkalmilag tér vissza a betonrengetegbe.
– Ez egy csodálatos hely, ahol teljesen újjászülettem, egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet – szögezi le beszélgetésünk elején a pesti vándor. – Az otthoni éttermemet sem adtam el, de döntően Tusnádfürdőn vagyok, mert sokkal nyugodtabb itt az élet.
– A főszezonon kívül nem unalmas itt élni?
– Lassan csak főszezon van. A téli szezon egészen márciusig tart, míg a nyári már májusban elkezdődik, és októberben fejeződik be. Karácsony előtt pedig indul is a téli szezon. A közte lévő időszak arra elég, hogy elintézzem az otthoni ügyeket, illetve az itteni feladatokat.
– Miben különböznek a korábbiaktól az itteni hétköznapjai?
– Sokkal emberközpontúbb Tudnádfürdőn az élet. Mindenre több időt kell szánni, nem lehet, de nem is kell kapkodni, mert ahhoz, hogy valamit elintézzünk, nem modern technikára, internetre és e-mailre van szükség, hanem kellemes, hosszú beszélgetésekre. Nem gépiesen telnek a napok, hanem folyamatosan változatosan, mégis nyugodtan. Kollégáimmal mindent elkövetünk, hogy ezt a hangulatot az idelátogatók is megérezzék.
Varga Attila ezt rögtön illusztrálja is azzal, hogy az általunk szedett gomba egy részét grátisz kisütik a konyhán, míg a másik részét leszárítják, hogy hazaérve is emlékezzünk az itt töltött napokra...
