A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő hirdette meg „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek” címmel, a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére.

A Kassa iskola hetedikes diákjai két alkalommal Erdélyt keresték fel, májusban Felvidék természeti és kulturális értékeit fedezték fel. Az első napon a diákok a füleki várban, majd Sajógömörben jártak, ahová a legenda szerint Mátyás király is ellátogatott. Ez utóbbi településen találkoztak a gyerekek a Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatójával, aki faluról és az iskoláról tartott beszámolót. A diákoknak igencsak kellett fülelniük, hogy megértsék az igazgató ékes palóc tájszólású beszédét. Délután Rimaszombaton jártak, ahol egy igazán felkészült vezető fogadta őket. B. Kovács István, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója nemcsak történelemből, irodalomból, hanem különféle emberi kapcsolatokból adott leckét, még pedig olyan szeretettel, hogy a fáradt diáksereg csillogó szemmel követte őt a városi túrán.

A gyerekek hosszú túrát tettek a Szádelői-völgyben, ahol még szalamandrát is fotóztak. Ellátogattak az Andrássy Mauzóleumba, ahol a helyi idegenvezető nemcsak elkalauzolta őket az épületben, hanem ízelítőt is kaphattak az Andrássy-család mindennapjaiból is.

A nap zárásaként kalandos úton jutottak el a diákok a Szilicei-jégveremhez, ahol kellemesen lehűthették magukat. A harmadik nap Lőcse nevezetességeit tekintették meg, majd rövid kitérőt tettek Szepesváraljára, ami Közép-Európa legnagyobb alapterületű romvára. Az erődítmény pusztulása nem egy ostromnak volt köszönhető, hanem egy balul sikeredett pálinkafőzésnek... (1780-ban itt állomásozó lerészegedett katonák pálinkafőzés közben óvatlanul felgyújtották a várat.) A nap utolsó állomása a Magas-Tátra lábainál fekvő Késmárk volt. Már az odavezető utat is folyamatos „hű-ha és nahát” kísérte, akkor viszont elállt a gyerekek szava, amikor a havas hegyvonulatokat meglátták. A város evangélikus templomában megkoszorúzták Thököly Imre sírját, majd átmentek a norvég ácsok segítségével megépített fatemplomba. A városnézés után a rövid szabadidőt megkoronázta a tanárok szégyenketrecbe zárása. A negyedik napon ismét B. Kovács István volt a csapat kísérője. Először Rozsnyó látnivalóit mutatta meg, majd buszba szállva a csetneki evangélikus templom különlegességeiről mesélt. Az igazgató Murányalján rögtönzött irodalomórát tartott: Tompa Mihály és Petőfi barátságát ismertette idézetekkel fűszerezve. Jósván megállva arról beszélt, hogy a történelem „nagy tréfamester”, hiszen ez a város valamikor virágzott, a terület fejlődésének motorja volt, most pedig szinte csak vegetál, ezt mutatják a város omladozó hatalmas klasszicista épületei is”. A Murány-patak mellett haladó tanösvényen megtett kétórás séta kellően elfárasztotta a társaságot, pedig még hátra volt az esti táncház. A nem túl lelkes diáksereget az ügyes és végtelenül lelkes táncosok jól megmozgatták. A hazafelé vezető úton a kassások első állomása Kassa volt. A diáksereg megcsodálta a dómot, a vízköpőit, megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc sírhelyét, megnézték a rodostói épület mását. A felvidéki kirándulás utolsó állomása Rákóczi Ferenc szülőháza, a Borsi-várkastély volt. A csapat rövid megemlékezést tartott, majd buszra szállva elindult haza.

A diákok arról számoltak be, hogy nemcsak azért volt hasznos a kirándulás, mert olyan helyeken járhattak, amelyekről eddig csak tankönyvekből tudhattak, hanem azért is, mert betekintettek az ott élő magyarság mindennapjaiba, megismerhették viselkedését, gondolatvilágát, beszédét, érzelmeit, sőt sok mindent megtudhattak önmagukról és társaikról is.