November után ismét az az előadó vendégeskedett a Pestszentimrei Közösségi Házban, akinek a szavaira az összes belépőjegy pillanatok alatt elkel. Akik végighallgatták január 30-án Pál Ferenc katolikus pap előadását, élménnyel, gondolatokkal gazdagodva távozhattak az értékes másfél óra után.

Már a közösségi ház melletti parkolóban sejteni lehetett, hogy nagy érdeklődéssel várt programra hívják ezen a délutánon a PIK-be a közönséget. Színházi hasonlattal élve, Pál Ferencet „visszatapsolták a nézők” a novemberi előadása után.
Az egyházi ember, a katolikus pap a mondandóját távolról sem elvontan adta át annak a közel 200 résztvevőnek, aki időben kapcsolva juthatott hozzá a belépőhöz. Az előadás napján már csak azzal szembesülhetett a bejutni szándékozó, hogy valamennyi jegy elfogyott.
– Nem is tudjuk, miben bíztunk, miért hittük, hogy még most is kapunk jegyet. Megvárjuk az előadás kezdetét, hátha szerencsénk lesz, és nem jön el mindenki – jegyezte meg egy csalódott pár, amelynek aztán szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy talán majd legközelebb...

Egyre több a fiatal

Igen, az idén 50 éves Pálferi atyának – ahogy sokan ismerik –, az angyalföldi Szent Mihály-templom helyettes plébánosának a szavaira, gondolataira sokan, egyre többen kíváncsiak. Ráadásul, örömteli módon, egyre több fiatalt érintenek meg az egyszerűen, közérthetően, hétköznapian elmondott igazságai, amelyeket ezúttal is mindvégig hallhattunk a PIK színháztermében.
Fiatalokat említettem az imént, mert nem lehetett nem észrevenni, hogy elsősorban a húszas-harmincas éveikben járók töltötték meg a széksorokat. Fiatalos lendületű, gondolkodású atya beszélt fiatalokhoz.
Hogy mekkora volt az érdeklődés, azt jól érzékeltetik a PIK programszervezőjének, Fejér Juliannának a szavai:
– Egyre jobban érzékelhető, hogy Pál Ferenc jelenség lesz, ez is az oka annak, hogy már decemberben érdeklődtek, mikor jön el újra. Amikor kiderült a dátum, pillanatok alatt elfogyott valamennyi belépő, és már ma is kérdezték tőlem, hogy mikor jön megint. Nekik azt tudom üzenni, hogy azonnal, amikor helyet tudunk biztosítani számára a színpadon.

Nevetés és csend

A párjával érkező Lukács Bernadett most először hallgathatta meg élőben az atyát.
– Az internetről ismerem a szavait, de élőben biztosan más lesz. Már a téma kiválasztása is izgalmas. A magánytól az összetartozásig címet viseli, s nem hiszem, hogy akár egyetlen is akad közöttünk, aki nem élte még át ezt, akit nem érdekel ez.
A programszervező megnyitószavai után a színpadra kerültek azok a díszletek (konkrétan két szék), amelyeken ülve, amelyeket ide-oda téve az atya „Brünhildán” és „Dezsőn” keresztül mutatta be, miként lehet eljutni a magánytól az összetartozásig, s miként az összetartozástól a magányig...
Ne várjon senki „tudósítást” a szavairól, a gondolatairól, mert azokat hallani kell és továbbgondolva eltenni magunkba.
Ami azonban leírható, és amit katartikus volt átélni: a PIK közönsége úgy hallgatta az atya szavait, hogy az egyik pillanatban dőlt a nevetéstől, a másikban viszont megfogható csend szállt a teremre.

Az összetartozás mozdulata

Mivel jószerével csak fiatalok népesítették be a széksorokat, érthetően a nekik szóló, netán az életüket befolyásoló szavak hatása alatt álltak.
– Lehet esküdözni, lehet holtomiglan-holtodiglan hűséget ígérni egymásnak, de két ember kapcsolata, összetartozása olyan, mint egy nagy víz partja: állandó a hullámzás, soha nincs tökéletes nyugalom – mondta egy, a harmincas évei elején járó fiatalember, akinek jó „hullámzása” lehet, mert a párja oly boldogan karolta át őt, hogy az nem is szólhatott másról, mint az összetartozásról.