– Már gyermekkoromban is írtam verseket, de azok a többszöri költözés alatt elvesztek – mondja Börzsönyi Erika, akinek a névjegyén ez állhatna: költő, író, könyvtáros. – A legkorábbi, amelyet sikerült megőriznem, húszéves koromból való.
Gyerekkorában is jó fantáziája volt, s a tanáraitól visszajelzést kapott arról, hogy a szókincse sokkal fejlettebb a kortársaiénál.
– Úgy vélem, ezt a nagymamámnak és az édesapámnak köszönhettem. A nagymamám, Róza gyönyörű meséket mondott nekem, amelyeket soha nem írt le, és nem is jegyezte le senki. Az ő neve ihlette, hogy Róza világa címmel nyissak egy szerzői oldalt a Facebookon.
A költőnő édesapja nagyon szeretett olvasni, és ő is írt, de csak a saját kedvtelésére. Erika könyvtárszeretete egészen kisgyerekkorára nyúlik vissza. Ma is élénken emlékszik rá, amikor édesapja először vitte őt el a jobbágyi könyvtárba. Akkor még csak „kísérő” volt, de ahogy telt-múlt az idő, ezek a látogatások alkalmat adtak arra, hogy megismerkedjen a könyvek világával. Ötéves volt, amikor megtanult olvasni, ettől kezdve mindent elolvasott, ami csak a kezébe került.
Erika szívbetegséggel született, és abban az időben az orvosok azt tanácsolták, hogy minél kevesebbet mozogjon, sőt tornából felmentést is kapott. Mivel a könyvek között érezte magát a legjobban, ez nem okozott gondot neki... Ahogy ő fogalmaz:
– Így aztán könyvmoly lettem.
Amikor pályát kellett választani, mi sem volt természetesebb annál, hogy könyvtáros legyen. Immár negyven éve dolgozik a könyvek birodalmában. Korábban a Nagykőrösi úti Könyvtár, a Lőrinci Nagykönyvtár, majd 2004-től a Táncsics iskola könyvtára lett a második otthona.

1977-ben férjhez ment, akkor költözött Jobbágyi községből a kerületbe.
Pestszentimrén lakott 15 évig, jelenleg a Havanna-lakótelepen él. 1990-től 1994-ig önkormányzati képviselő is volt.
A könyvek szeretete mellett egy másik „csomagot” is kapott az élettől, mégpedig az írás szeretetét. Különösen életének 2000-től 2004-ig tartó nehéz időszakában jött jól ez az adomány. Két szívműtéte volt, és az első ihlette a Tükörcserepek című kötetet, amely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gondozásában jelent meg, és amelyben gyógyulásának történetét írta le.
– Nekem az írás terápia volt, mert krízishelyzetek sorozatától mentett meg – emlékszik vissza. – Ki tudtam írni magamból azt, amit éreztem, ami foglalkoztatott. Ez az időszak nemcsak egészségi szempontból volt nagyon nehéz, hanem anyagilag és érzelmileg is. Az elő szívműtétem nem oldotta meg a problémámat, de 2006-ban, egy újabb műtéttel már rendeződött az állapotom.
Börzsönyi Erika időnként író-olvasó találkozó, irodalmi beszélgetés meghívott vendége szűkebb pátriájában. Ilyenkor nemcsak ad, hanem kap is, mert feltöltődik a közönség sugárzó szeretetétől.
Újabban két barátnőjével, Tósoki Anikó előadóművésszel és Ács Enikő gitárművésszel együtt vesz részt kulturális programokon. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is a Lőrinci Nagykönyvtárban, ahol Jelet hagyni címmel tartottak író-olvasó találkozót. A jelek a költőnő életében nagy jelentőségűek.
– Erősek a megérzéseim, sokszor előfordul, hogy nem konkrét információkból csipegetem össze a jelen és a jövő összefüggéseit, a verseim alapját, hanem sugallatként, megérzésként kapom azokat – avat be a „titkaiba”. – Sok versem született úgymond láthatatlan tartományban, éjszaka keletkeztek úgy, hogy reggel, amikor felébredtem, ott voltak készen a fejemben, csak le kellett írnom őket, változtatás nélkül. Ezt is jelnek fogom fel.
Börzsönyi Erikának több kézirata van még fiókban, mert hiányzik a pénz, illetve a szponzor a kiadásukhoz. Addig is, amíg összejön, internetes lapokba és a Facebookra ír.