Elmesélje-e mindenkinek a 2015 nyarán induló, közel 900 kilométeres magányos gyaloglásának a történetét? – tette fel magának a kérdést Pető Csilla. A napok múlásával tudatosult benne, hogy nem tudja magában tartani az élményeit, így könyv formájában osztja meg az érdeklődőkkel az El Camino harminc napját.
A könyvben ne keressenek útleírásokat, adatokat, mert nincsenek, viszont már a Lélektánc cím is sejteti, hogy mit találhatunk. Érzésekről, emberekről, kapcsolódásokról és olyan felismerésekről szól, amelyek segíthetnek, ha netán vándorlásra adjuk a fejünket. Pető Csilla az egyedüllét vállalásával esélyt adott magának a testi-lelki megújulásra.

A hallgatóság efféle kérdéseket tett fel a szerzőnek: hogy viselhető el a hosszan tartó magány; az útja során tapasztalt-e „kivagyiságot”; mennyiből lehet kihozni a túrát; mi kell az élményként megélt győzelemhez?
– Aki úgy gondolja, hogy az utam során senkivel sem álltam szóba, az téved. A megérzéseimre hagyatkozva választottam rövidebb-hosszabb időszakokra eltérő nemzetiségű, habitusú útitársakat. Miután kimerültek a közös témáink, elbúcsúztunk, és gond nélkül folytattuk a saját utunkat. Örömmel tapasztaltam, hogy senkinek sem volt fontos, ki milyen munkával és pozícióban keresi meg a pénzét, csakis az ember számított. A szerény, de nélkülözésmentes 30 napos túra alvóhellyel, étkezéssel, üdítőitalokkal átlagosan napi 30 euróba belefért – hangzottak a válaszok.
„Élj a pillanatban és higgy!” – vallja a szerző.
Az El Camino legyőzhető! Csak erőből, dacból nem érdemes nekivágni, alázattal és hittel sokkal könnyebb.