A mesélésnek meghatározó szerepe van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésében. A mese megtanítja őket odafigyelni a történetekre, fejleszti a fantáziájukat, a szókincsüket, ugyanakkor remek lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy tartalmas időt töltsenek a gyermekükkel, és örömteli pillanatokat éljenek meg együtt. Bár a kicsik még nem tudnak határozott különbséget tenni a valóság és a fantázia között, a mesefigurákkal azonosulva a saját problémáikat is megélik. Éppen ezért, ha valamelyik történetet nagyon megkedvelték, meséljük el nekik újra és újra, ameddig kérik, mert a mesében olyasmire leltek, ami a lelki fejlődésben segíti őket. Erre épül a meseterápia is: hogy nincs olyan élethelyzet, amelyiknek ne volna mesebeli megfelelője.

Mégis mit lehet tanulni egy mesehőstől? A mesehősök a jelenben élnek, nem tervezgetnek, hanem cselekszenek. Tudják, hogy a dolgok nem oldódnak meg maguktól, ezért mennek, mendegélnek, és tapasztalatokat gyűjtenek. Ezért is fontos a mindennapi mese, ám nem mindegy, hogy mit és hogyan mesélünk. De akkor kinek, mikor és mit meséljünk? Hogyan lehet megismerni egy gyermeket a meséken keresztül? Mit üzennek a gyerekek kedvenc meséi? – ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Náfrádi Anikó meseterapeuta következő előadásaiból (február 25., március 17. és április 21.) a Lőrinci Nagykönyvtárban.