A magyar nemzeti romantika képviselői nem szégyelltek nagyot álmodni. A nyelvért, a kultúráért érzett szeretetüktől átfűtött vízióikban hol a nemzet csodálatos felemelkedése, hol épp ellenkezőleg, annak pusztulása lebegett a szemük előtt, attól függően, hogy milyen politikai-történelmi események formálták éppen az ország sorsát. Azonban valószínű, hogy Kölcsey Ferenc ilyen magasztos látomások közepette sem gondolt arra, amikor Szatmárcsekén az 1823. január 22-i dátumot kanyarította frissen elkészült, Hymnus című verse végére, hogy műve micsoda hatást ér el: hogy egyesíti az eladdig külön himnuszt éneklő protestánsokat és katolikusokat, hogy Erkel Ferenc zenéjével a nemzet Himnuszává válik.

Tánc és dalok

A kultúrát sok hasonlattal jellemezhetjük. Megtartó erő egy nemzet számára, ugyanakkor táptalaj, amely éltet mindent, ami belőle sarjadt, és minden új megszületésének feltétele is. Ilyen gondolatokat fogalmazott meg Galgóczy Zoltán január 19-én a Kondor Béla Közösségi Házban a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett megemlékezésen.

– Nem véletlen, hogy amikor egy idegen erő fizikailag ellehetetlenít egy nemzetet, utána rögtön annak kultúrájára tör – mondta az alpolgármester, aki arra figyelmeztetett: nem szabad azonban megfeledkezni a kultúra műveléséről, ápolásáról, hiszen enélkül az elsorvad, elpusztul.

Azt, hogy a magyar kultúra sorsa nem közömbös a pestszentlőrinciek és a pestszentimreiek számára, bizonyította az is, hogy az ünnepre több esemény is szerveződött, és az is, hogy a Kondorban rendezett esten megtelt a ház. Az alpolgármesteri köszöntőt megelőzően Zámbori Soma színművész Nagy László Adjon az Isten című versét adta elő, utána Stucz Anna és Vörös Árpád néptáncművész lépett színpadra, majd egy különleges produkciót nézhetett meg a közönség: Herczku Ágnes énekes és Sinha Róbert gitárművész népdalok, balladák gitár-ének átiratát, megzenésített verseket adott elő, sőt még arra is ügyeltek, hogy egy kis játék erejéig a közönséget is bevonják az előadásba. Nem véletlenül jutalmazta fellépésüket lelkes tapssal a közönség.

Nimród regéje

A Pestszentimrei Közösségi Ház a január 17-én megnyílt Filmplakát-kiállítás mellett ugyancsak színpadi műsorral készült az ünnepre: január 21-én Kovács Nóri énekes előadásában hangzott el a Nimród regéje című szimfonikus népi opera, amely az Őshaza világát idézte vissza. Történetét legjobban az a néhány gondolat jellemzi, amelyet alkotói mondtak el róla: „Amikor a Jóisten lenézett a földre, egy gyönyörű szép helyszínt látott, és ez a Kárpát-medence volt.
Egy csillagból gyúrt almát ejtett ide középre, ahol a szíve nagyot dobban a földnek, mely meggyökerezett és csodálatos életfa hajtott ki belőle.”