– Huszonegynéhányan jelezték előzetesen a részvétételi szándékukat, ám közel száz vendég érezte, hogy ezt a bemutatót nem lehet kihagyni – köszönt be Heilauf Zsuzsanna, a Tomory Lajos Múzeum vezetője, egyben az est házigazdája.
Mi ez, ha nem örömforrás és bizonyítéka a Szent Imre-kertvárosiak napjainkig tartó lokálpatriotizmusának…?
Az intézményvezető a személyiségéhez hűen igen részletes tájékoztatót tartott, kitérve a kertváros történetének legapróbb részleteire is. Ám az olvasó utólagos engedélyével az 1920. október 24-én hozott döntést idézném a könyvből: „Megalakul a Köztisztviselők Kertgazdasági Otthona Pestszentlőrinc Egyesület azzal a reménybeli céllal, hogy házhelyeket kapnak, melyeken családi házakat építve telepet alakítanak ki.”

– Miközben beléptem a kertváros szívében elhelyezkedő Brassó utcai iskolába, szeretett nagybátyámnak, Ughy Jenőnek, az iskola egykori történelem-földrajz szakos tanárának emléke sejlett fel, aki évtizedeken át szolgálta a Szent Imre- kertváros lakóinak gyermekeit. Hiánypótló Szeleczky Zoltán könyve, izgatottan várom a szerző visszaemlékezései által kínált bizsergető utazást a múltba – mondta Ughy Attila polgármester.
Egy jó hírt közölt Galgóczy Zoltán, a kultúráért is felelős alpolgármester, mondván: örömmel bővíti a Volt egyszer egy kertváros címet azzal az ígérettel, hogy lesz is.
A szerző az újonnan beköltözőkre is gondolt, mert ebből a kötetből ők is megismerhetik, hogy milyen hagyományokkal rendelkező, mennyire összetartó közösség tagjaivá váltak, amikor Szent Imre-kertvárost választották a lakóhelyükül.
Szeleczky Zoltán átérezhetően mesélte el a könyv megírásának történetét, közben számos, eddig a kertvárosi lakosok számára is ismeretlen adalékkal szolgálva. Szép gesztusként a megjelentek egy-egy példánnyal gazdagabban térhettek haza, sőt a türelmesebbek dedikáltathatták is a kötetet, amelynek megjelenését az önkormányzat támogatta.