Egy hét alatt öt író-olvasó találkozót tartottak a kerületben az Egy úton az olvasásért elnevezésű rendezvény keretében több, mint ötszáz diák részvételével. Az öt könyvhöz kapcsolódó verseny eredményét hirdették ki október 7-én, a Pestszentimrei Közösségi Ház színháztermében.
A főszervező és házigazda, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár pestszentimrei könyvtárának vezetője, Fodor Beatrix köszöntötte a díjátadón megjelent kisdiákokat és tanáraikat, majd elmondta, hogy a négy pestszentimrei gyülekezettel (református, katolikus, evangélikus, baptista) közösen rendezték meg ezt a versenyt, mely igyekezett népszerűsíteni olvasást, és a könyvtárba járást, „hiszen – ahogy mondta - az irodalom lelki gyógyszert ad, illetve a könyvtár egy olyan közösségi tér, ahol jó lenni.” A bemutatott öt könyvhöz írtak ki rajzpályázatot, amelyre szeptember végéig érkeztek be az érdekes pályaművek, amiket díjaztak az október 7-i zárónapon. Fodor Beatrix után, Galgóczy Zoltán alpolgármester beszélt a gyerekekhez és tanáraikhoz. A következőket hallottuk tőle:

-„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, minthogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejben a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.” – írja Csukás István. Ebből a csodából a gyermeket kihagyni nem lehet... Sőt tilos! – valljuk mi. Az olvasással ugyanis nemcsak a szókincset gyarapíthatjuk, de a betűk, a történetek megtanítanak gondolkodni, az olvasás révén gazdagodik a fantázia, fejlődik a kreativitás, és nem mellesleg a gyermek okosodik is. A könyvek új világokat nyitnak, amelyekben el lehet merülni, amelyekben kalandozni, játszadozni lehet, amelyek segítségével meg lehet érteni az igazi világot és benne az igazi embert. Ahhoz, hogy egy gyerek irodalmi, olvasási élményéket gyűjtsön, hogy megtalálja az utat ahhoz, hogy önállóan is kalandozzon, a szülői és az iskolai nevelésnek kulcsszerepe van. Azok a gyermekek, akik rendszeresen, akár kisiskolás korukig minden nap esti mesére alszanak el, biztos, hogy könnyebben nyúlnak maguk is könyvek után, és éreznek rá a varázslatokra. Ahogy azok a fiatalok is a könyvek közelében maradnak, akiket a magyar órákon a tanár izgalmas, élményben gazdag módon avat be egy-egy történet, monda, regény világába. Sajnos azonban a modern, gépi, elektronikus szórakoztatás irányába fejlődő világunk nem nagy barátja a könyvek birodalmának. Épp ezért van szükség az olyan eseményekre, mint amilyen a „Könyvtárak az emberekért – Egy úton az olvasásért!”. A játék, a verseny segítségével ugyanis könnyen meg lehet szerettetni az olvasást még azzal az ifjúval is, aki eddig távol keringett a Gutenberg-galaxistól. Öröm látni, hogy ilyen széles összefogásban, a hitközösségeink, iskoláink, közösségi házunk, a könyvtár és az önkormányzat munkájával ennyi ember mozdul meg az olvasás örömének hirdetéséért. Ma már nem lehet kérdés, hogy támogassunk-e minden olyan programot, amely azt a jövőképet szolgálja, amelyben az olvasás kiemelt szerepet kap. Nem lehet kérdés, hogy segítsünk-e iskoláinknak, kulturális intézményeinknek és egyházközösségeinknek, amikor e nemes cél mellé állnak. Vezessük rá a fiatalokat saját útjukra, hagyjuk, támogassuk őket a tudás kiművelésében, és ezt soha ne érezzék kényszernek. Talán ez lehet a kulcs ahhoz is, hogy az olvasásban megtalálják az örömöt, a tudás szabadságát. Azt kívánom, hogy maradjunk ezen az úton, tanítsuk a gyerekeket az olvasás szeretetére, szeressék meg azt a világot, amit egy könyv kinyílásával eléjük tárul.
Az elmúlt hét lezárásaként tartották meg a PIK-ben október 7-én a gálát, melyen az öt könyvhöz kapcsolódó rajzpályázatok végső győztesei kaptak könyvjutalmakat és okleveleket a 18. kerületi önkormányzat és Ughy Attila polgármester támogatásával.