A kiállító művészt és a megnyitó vendégeit Ódor Katalin, a közösségi ház igazgatója üdvözölte, majd Kucsák László volt országgyűlési fölelevenítette Garamvölgyi Bélához fűződő régi emberi és művészi barátságát. Az alkotó munkásságát Feledy Balázs művészeti író méltatta, megemlítve tanulmányainak sorát, helyszíneit és megemlékezve mesteréről, Gerzson Pálról, annak intellektuális légkörű, nyugodt hangulatú műhelyéről.

– Ezen a kiállításon a manualitás és az intellektuális értelmezés mélységéről van szó. A festmények nem a felületet, hanem a tájból eredő rejtett összefüggéseket fedik föl. Többről szólnak, mint a táj. A Tihanykák: tájnapló. A művészt nem Tihany mint földrajzi hely, hanem Tihanynak az az atmoszférája varázsolja el, amelyet mint félszigetet egy vízfelület vesz körbe, mely állandóan párolog, és egy nedves, ködös világot teremt. S ebben a különös nedvességben valami hallatlanul izgalmas lehetőség nyílik a festő számára a fényjelenségek körbejárására. A fényjelenségek ugyanis soha nem állapotok, hanem folyamatok – hangsúlyozta Feledy Balázs, aki stílszerűen Csokonai Vitéz Mihálynak A tihanyi ekhóhoz című költeményéből olvasott föl részleteket.
Garamvölgyi Béla műveinek születését hosszú, elmélyült alkotói folyamat előzi meg, melyet a most kiállított gazdag technikájú festmények is hűen tükröznek.
A kiállítás-megnyitót Draskóczy Zoltán gitárjátéka varázsolta még színesebbé.
A tárlat október 31-ig látható.