Harmadik alkalommal rendezték meg a Székely–Magyar Utánpótlás Labdarúgó Tornát júniusban a Hargita megyei Tusnádfürdőn, kerületünk testvérvárosában. A két korosztályt képviselő SZAC-on túl további öt egyesület fiataljai vettek részt a megméretésen, amelynek fontos célja volt, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz az erdélyi és az anyaországi gyerekek. A torna egyik szervezőjét, Werner Pétert, a Városrehabilitáció18 Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük.

– A labdarúgó-vébével természetesen nem vetekedett a torna, de sajátos élményében egészen biztosan felvette vele a versenyt.
– Ez valóban így van, mert olyan sport- és közösségi élményt kaptak a gyerekek, amely örök élmény marad számukra. Akkor is, ha focista válik belőlük, akkor is, ha néhány év múlva más irányba viszi őket az életük. Az erdélyiek vendégszeretete közismert, különösen akkor, ha magyarokról van, szó, meg gyerekekről. Gondolhatja, hogy csupa-csupa jóban volt részünk, a tenyerükön hordtak bennünket a vendéglátóink.
– S mit lehetett kiolvasni azokból a tenyerekből?
– Szépet és jót. Akkor sem tudnék rosszat mondani erről a júniusi hétről, ha akarnék.

Békás-szoros, Szent Anna-tó

– Kérem, meséljen kicsit ezekről az erdélyi napokról lapunk olvasóinak.
– A tökéletesen megszervezett vendéglátáson túl megismerhettük a környéket, a híres erdélyi látnivalókat. A gyerekek arcára volt írva, hogy megfogta és lekötötte őket, amit láttak. Jártak Hargitafürdőn, megcsodálhatták a Békás-szoros szikláit, a Madarasi-Hargita hegycsúcsait is, nem beszélve a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó nyújtotta élményről. Ehhez párosult a figyelmes és szeretettel teli vendéglátás, ami tényleg tökéletessé tette a napjainkat.

– Beszéljünk a sportról, a fociról, hiszen az utazásuk célja ez volt.
– A székely–magyar focitornát az idén már harmadik alkalommal rendezték meg, s nem tévedek, ha azt mondom, hogy lesz negyedik is…

12 egyesület, 300 gyerek

– Azt még nem is kérdeztem, hogy miként került képbe a kerület…
– Az ötlet és a kapcsolat Csepel polgármesterétől, Borbély Lénárdtól származik, aki felkért bennünket, hogy mint másik testvérváros, legyünk társszervezői és résztvevői ennek a tornának. Éppen azokban a napokban kezdődött a nyári szünidő, így örömmel mondtunk igent. Eljött Erdélybe Ughy Attila polgármester is, aki elmondta, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodott.
– Arról nem beszélve, hogy szereti a sportot…
– Élvezhette is a gyerekfocit a csíkszeredai sportcsarnokban, amelyet a tragikus körülmények között elhunyt hegymászóról, Erőss Zsoltról neveztek el. A „sporttörténelmi” hűség kedvéért hadd mondjam el, hogy a két korosztályt, vagyis a 11 és a 13 éveseket hat erdélyi és hat magyar csapat képviselte. Erdélyt Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós, míg a magyar utánpótlást a SZAC, a Csepeli Utánpótlás SE, az Óbudai Gázgyár, az UTE Labdarúgó Akadémia, a Videoton Baráti Kör Egyesület és a Kisvárda.

Arany és ezüst

– Ennyi csapat, ennyi gyerek versenyeztetése nem lehetett egyszerű.
– Tényleg sokan voltak, mert legalább háromszáz gyerek érkezett Tusnádfürdőre, akiket panziókban helyeztek el, s ott oldották meg az étkezésüket is, kifogástalanul. Megállás egy pillanatig nem volt, mert délelőtt a foci, délután az erdélyiek kedvessége adott élményt.
– És mi volt a sporttal, amiért elutaztak erre a szép helyre? Hogy szerepeltek a gyerekek?
– Örömmel mondom, hogy kiválóan helytálltak a srácok. Az idősebbek, a 13 évesek elhozták a kupát, a 11 évesek pedig a második helyen végeztek. Így lett tökéletes az erdélyi kirándulás.