1843. május 28-án Magyargyerőmonostoron született Hory Etelka író és néprajzkutató, aki már életében kiérdemelte a kalotaszegi magyarság részéről a Nagyasszony címet. Tizenkilenc évesen megy férjhez Gyarmathy Zsigmondhoz, a Bánffy grófok intézőjéhez, aki tizenkilenc esztendősen főhadnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, majd megalakítója és igazgatója a Kalotaszegi Takarékpénztárnak, valamint feleségével, Etelkával együtt létrehozza a Körösfői Háziipari Szövetkezetet, mely később a Kalotaszegi Háziipari Dzövetkezet nevet vette fel. Hat gyermekük közül hármat a kolera vitt el, így a gyermekáldás örömei mellett a gyászból is kijutott a Gyarmathy házaspárnak.
A nagyasszony irodalmi tevékenységét fémjelzi az a több mint hét regény és százhuszonegy elbeszélés, amely megjelent tőle, valamint az a hatvan tudományos és szépirodalmi írása, amelyeket különböző lapokban publikált. Irodalmi munkásságát elismerve tagjává választja az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Petőfi Társaság és az Erdélyi Múzeum Egyesület, mely által rengeteg tisztelőt és barátot szerez. Endrődi Sándor így vall róla: „Egyszerű és igaz költészetével úgy nyílott ki az erdélyi havasok alján, mint valamely csodálatos világ a tengerek szigetmagányában... Ő volt az első írónő, aki távol az irodalmi élet reklámrajzától, szinte kizárólagosan magára utalva, saját csapásán mert megindulni, s akkor lépett fel a magyar néplélek világából merített bájos rajzaival.” Pintér Jenő: „A kalotaszegi népélet a maga sajátos megnyilvánulásaival vele vonult be a magyar irodalomba... Egy ma már letűnt világ képét örökítette meg érzelmes helyzetrajzokban.”
Irodalmi munkássága mellett hódolt nagy szenvedélyének: kutatta, gyűjtötte és készítette a rég elfeledett, régi kalotaszegi varrottasokat, amelyekről ő maga így vall: „Minthogy akkor már a nép nem varrta ezeket a munkákat, kinyitottam a tulipántos ládákat, és azok mélyéről kerültek elő a gyönyörű, régi varrottasok. Dédanyáról unokára szállt az ősi munka: féltve őrzött kincs. De azért bizalommal adták kezembe, pedig akkor még nem is sejtették, hogy ebből az átengedésből fog kihajtani az a háziipar, amely máris áldása ennek a szép vidéknek... És a méh nem gyűjti több virágból a mézet, mint ahány parasztházzal, szép leánnyal, zsémbes öreggel és rég nem szellőztetett tulipántos ládával volt közöm, amíg megteremthettem a háziipart.” (Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából, 1896).
1901-ben varrótanfolyamot szervez, ő a bánffyhunyadi iskola kézimunka-felügyelője, és férje támogatásával ő alapítja meg az árvaházat is, mely intézmény ma is működik. Morvai Pál a Téka című lapban a következőket írja: „Ez a humán műveltségű, irodalmi beállítottságú asszony abban az időben, amikor a piackutatás tudománya még az idők méhében pihent, egy kis vidéki sárfészekben, civilizálatlan környezetben, senkitől sem tanulva, egyedül intuitív képességeire hallgatva, bámulatos ügyességgel, korát száz évvel megelőzve gyakorolta a nemzetgazdaságnak ezt a ma már nélkülözhetetlen követelményét. Ugyanis kapcsolatot tartott fenn áruházakkal, múzeumokkal, a kalotaszegi hímzésről szóló írásokat és képes beszámolókat elhelyezve hazai és nyugat-európai divatlapokban. Levelezést folytatott divatszalonokkal, bazárokkal, bizományosokkal. Árjegyzéket küldött, rendeléseket vett fel Európában és Amerikában. Számos nagyvárosban működtek ügynökei, Bécsben, Berlinben, Brüsszelben, Párizsban, Londonban és New Yorkban.”
Nagy sikere volt 1885-ben egy országos kiállításon, ahol egy kalotaszegi szobát rendezett be. Királyi családok, hercegek és főurak lakásait díszítették a gyönyörű kalotaszegi varrottasok. Nemzetközi kiállításon mindig siker koronázta tevékenységét, úgymint 1887-ben Brüsszelben, 1890-ben Bécsben, 1904-ben St. Louisban, 1905-ben Berlinben. Hory Etelka áldásos tevékenységének köszönhetően ma is virágzik a népművészet, és Konstancától-Bécsig mindenfelé találkozhatunk a gyönyörű kalotaszegi varrottasokat áruló kereskedőkkel. És ma már nem csak magyarokkal, hiszen mind a bánffyhunyadi, mind a környező román falvakbeli fürge ujjú román asszonyok is szép keresethez jutnak a varrottasok készítésével.
Idén május 27-én a magyargyerőmonostori református templomban emlékeztek meg a falu nagy szülöttéről. Nt. Hover Zsolt lelkipásztor hirdetett igét, majd a helyi református egyházközség és a Körösfői Rákóczi Kultúregylet képviselői megkoszorúzták a Nagyasszony emlékére állított táblát .
