Karakteres arcokkal, sejtelmestől az élénkig terjedő színekkel, a mozgás művészi megörökítésével szembesülhettek a Siklós Péter fotóművész – a kerületi művészeket tömörítő MOHA egyesület tagja – kiállításának megnyitójára érkezők a Kondor Béla Közösségi Házban szeptember 25-én.

A Siklós Péter üzenetét hordozó plakátról sok minden kiderül. Íme, néhány gondolat: „Eredetileg zenei pályára készültem, de az ember sorsát néha a véletlenek, néha mások irányítják. Autodidakta módon tanultam a fotográfiát. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szakmát és a hobbit együtt gyakorolhatom, akár a színházi, akár a koncertfotózáson. A mai kiállításra nagy részben olyan arcokat válogattam össze, amelyek valamilyen módon hatottak rám. Változatlanul keresem az arcokra eső fényeket, úgy a színpadon, a műteremben, mint a való élet forgószínpadán.”
Meglepő kéréssel kezdte a köszöntőjét Galgóczy Zoltán alpolgármester:
– Siklós Péter nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Láthatóan remek formának örvend, így arra kérem, lásson el minket élettani tanácsokkal is. Joggal vagyunk büszkék a mesterre, számtalan hazai és nemzetközi díj nyertesére, aki a mai kiállítás anyagának kiválasztásánál is saját, a képeiről áradó szenvedélyének adta meg magát.

Az alpolgármester a köszöntőjét egy mitikus Siklós-fotó kiemelésével zárta:
– Amikor az 1965-ös Louis Armstrong-koncerten a legendás trombitás királyról készített portréfotót nézem, erős érzések kerítenek hatalmukba. Azt hiszem, ezzel sokan vagyunk így.
Feledy Balázs művészeti író így méltatta a fotóművész munkásságát a megnyitó beszédében:
– Nemigen kedvelem az autodidakta kifejezést, de elfogadom. Igen sok, már nem igazán fiatalnak tekinthető fotóművész, korán felismerve a tehetségét, az adottságát, a fotózáshoz való kötődését, a maga erejéből, a nagy elődök munkáiból is tanulva lett olyan kiváló, egyedi, mint amilyen. A színház-, a dzsessz-, a tánc- és a cirkuszművészet elkapott pillanatai, arcai bizonyítják: Siklós Péter akkor és ott van, ahol lenni érdemes.
A megnyitó részeként zenei élményekkel is gazdagodhattunk: ütemesen mozgó lábak kísérték a Brass on Brass együttes vérfrissítő dixielandszámait.
A program igazi meglepetéssel zárult. A fotóművészt születésnapi tortával köszöntötték, ráadásul a torta díszítése nem más volt, mint a Vendetta című fotójának másolata.
Az olasz vendetta szó magyar jelentése bosszú. Nos, a szívből jövő szülinapi ajándékot bátran nevezhetjük édes bosszúnak...
A kiállítás október 8-ig látható.