Nehéz egy napsütötte napon visszaidézni a hőerőmű taván történteket. Február 19-én kutyasétáltatás közben az engedetlen négylábú a befagyott tó közepére futott, visszahívására nem reagált, így a kutyus gazdája Klaudia a mentésére indult. A lányka alatt beszakadt a jég. A riasztást követően a helyszínre kiérkező Vágó Zoltán rendőr-törzszászlós, körzeti megbízott és Kopasz Zsolt törzsőrmester, járőrvezető, a háromfokos fagyos vízből mentette ki a végelgyengült, remegő lányt. Az életmentő rendőröket kérdeztük életükről, pályaválasztásukról és rendőri munka mindennapjairól.
Az egyenruha vonzó hatása gyakran elősegíti kamaszkorúak szakmaválasztását. Ki tűzoltó, ki katona, ki rendőr szeretne lenni. Vágó Zoltán a rendőri munkáról szőtt álmait váltotta valóra..
Gyáli születésű vagyok. Egy szerető hentes családban sírtam fel először 1978-ban. Mifelénk, minden a hús körül forgott. Apám elismert hentesmester, édesanyámat is a vágóhídon ismerte meg. Már mondanom se kell, bátyám is a hentes szakmában dolgozik. Az én utam is az élelmiszeripari technikumba vezetett, ahonnan már húsfeldolgozó technikusként köszöntem el. Ám vonzódásom az egyenruha iránt nemhogy csökkent volna, hanem legyűrt. Egy évig biztonsági őrként dolgoztam, majd jelentkeztem a rendvédelmi szakközépiskolába. Felvettek. A sikeres vizsgákat követően, 2000-től, immár tizenhét éve a XVIII. kerületi Rendőrkapitányságon szolgálok. Járőrként kezdtem, majd járőrvezetővé neveztek ki, 2010- től körzeti megbízottként vigyázok a rendre.
A fizikum és empátia fontos adottságok a rendőr hivatás gyakorlásában...
Mindenki, aki a rendőri hivatást választja rendelkezik ezekkel az adottságokkal. Ki többel, ki kevesebbel. Nem emlékszem, hány kilóval születtem, de egy biztos, se régebben, sem ma nem takart el egy kis szék. Már a rendvédelmi szakközépiskolában rám ragasztották a ”Rambó” becenevet. Otthon rögtön elújságoltam, van egy új családtagotok ”Sylvester Stallone” személyében. Apám megnyugtatott, jól jön a családban egy filmcsillag. Akkor az is tudatosult bennem, családom örömmel üdvözölte a hentes szakmától távolálló pályaválasztásomat Ami pedig az empátiát, bajtársi viselkedést illeti, nálam az alapfelszereltség része.
A tizenhét év szolgálatot nevezzük egy tortának, amelyre a februári életmentő akcióval felkerült a hab, sőt a cseresznye is...
Aki a rendőri hivatást választja, az tudja, a terepen bármi, bármikor megtörténhet. Járőrként, majd körzeti megbízottként a segélyhívás azonnali reagálást igényel. Már megszámolni sem tudom az elfogások számát, amely hivatásunk egyik mérföldköve. Szemtől szembe találhatjuk magunkat alkohol és drog hatása alatt álló elkövetőkkel. Gyakran agresszívan viselkednek, ennek ellenére humánusan kell intézkedni. Meggyőződésem, az életmentő akciót bajtársaim is ugyanilyen hatékonysággal végezték volna, ám a riasztásnál minket rendeltek a helyszínre. ”Az Év Budapesti Rendőre” kitüntetésben részesültem 2010-ben, ezek után a belügyminisztériumi és a kerületi kitüntetés valóban tekinthető habnak a tortán. Nagyon büszkén vettem át a kitüntetéseket, ráadásul a felterjesztők a szakmai feletteseim voltak. Családom, barátaim, ismerőseim tengernyi jó kívánsággal kényeztettek, bajtársaimtól is bőven kaptam vállveregetést.
Az életmentő kitüntetéssel gazdagodott Kopasz Zsolt törzsőrmester, járőrvezető is. Vágó Zoltán társaként, együtt mentettek. Az ifjabb korosztályhoz tartozó törzsőrmester 1992-ben Tiszalucon született. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában végzett 2011-ben, és azóta a XVIII. kerületi Rendőrkapitányságon szolgál. Türelemmel végigvárva a társával lefolytatott beszélgetést, gyakran átérzően bólogatott. Türelme érthető volt, ugyanis érzelmi segéderővel érkezett, egy percre sem engedte el mennyasszonya, Renáta kezét.
Az egyetértő bólogatás okairól kérdeztem...
Magam is meglepően hasonló indíttatásból választottam a rendőri hivatást. Gyermekkorom izgalmas pillanatai voltak, amikor is szirénázó, kéken villogó lámpával elrobogott mellettem egy rendőrautó. Nagyon romantikusnak láttam a rendőrök munkáját. Akkor is bólogattam, amikor Zoltán kollégám a családjáról mesélt. Édesapám nyugdíjas kohász, édesanyám tanítónő. Miután bejelentettem, hogy rendőr leszek, zokszó nélkül támogattak. Arra már nem emlékszem, melyikük mondta: Te alkalmas lehetsz a választott hivatásra, mindig is másokon segítő gyerek voltál
.
Budapest - Tiszaluc, naponta oda-vissza...
- Ragaszkodom a ”hazai” levegőhöz, ezért képes vagyok ingázni Budapest és Tiszaluc között. Ide születtem, ide köt sok minden. Szabadidőmben a helyi, megyei másodosztályban szereplő Tiszaluc NKSE focicsapatában rúgom a bőrt. Még nem jelentkezett be értem a Real Madrid, de a remény hal meg utoljára.
A terepmunka különleges hozzáállást kíván...
Járőrvezetőként ott vagyok az élet sűrűjében, az emberek számítanak rám úgy, mint járőr kollégámra. A foci megtanított a gyors döntésekre, amely munkámban is hasznomra van. Nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy azonnali jó és gyors reakció akár életmentésre is alkalmas. A járőr szolgálat része, minél hamarabb ott legyünk, ahol szükség van ránk. Intézkedéseink minősége feleljen meg nem csak a lakosságnak, de a szakmai elvárásoknak is. A fiatalon ért a kettős kitüntetés, és bevallom, igen jól esett, hogy még Tiszalucon is ünnepeltek.
