Hat csodálatos napot tölthettünk október 2. és 7. között iskolánk 7. évfolyamos tanulóival Erdélyben, Székelyföldön. A „Határtalanul!” pályázat keretében nem először volt lehetőségünk bebarangolni ezt a mesés vidéket. Október 2-án a kora hajnali kelés ellenére mindannyian frissen szálltunk fel a buszra, felkészülve az előttünk álló élményekre. A kilométerek csak úgy repültek a gyönyörű ősz időben, és egyhamar azt vettük észre, hogy Nagyváradra érkeztünk, kis idő múltán pedig már Erdély kapujánál, a Királyhágónál találtuk magunkat. A Tordai Sóbányánál már jólesett kiszállni, megmozgatni minden porcikánkat és teleszívni tüdőnket a bánya friss, sós levegőjével. Tusnádfürdőn, a Szent Kristóf Panzióban, szeretettel és ízletes meleg vacsorával vártak minket szállásadóink, s bármilyen fáradtak is voltunk, nehezen ment az elalvás az élménydús utazás után.

Az igazi élmények csak eztán következtek! Helybéli székely emberek szekerein utaztunk a Hargita oldalában, ahol szabadban készített helyi ételeket kóstolhattunk meg. Nem tudtunk betelni a számunkra szokatlan hegyek és völgyek, a méltóságteljes fenyvesek látványával, Csíkország csodájával. Maradandó élményt nyújtott a Békás-szoros lélegzetelállító szurdokvölgye, a mesebéli Fazekas Eszter zöld szemét tükröző Gyilkos-tó látványa és a varázslatos Szent Anna-tó vize. Mindezt megkoronázta a fehér hóban tündöklő Madarasi Hargitára tett kirándulásunk október 6-án, mely ezen a szomorú nemzeti gyásznapon különleges és szavakban nehezen kifejezhető érzéssel töltött el bennünket.
Hazaérkezés után még jó néhány napig velünk maradt az utazás varázslata. Az értékelő órán vidáman, olykor azonban fátyolos szemmel idéztük fel az emlékeket. A képeket nézegetve mindenkiben megelevenedett a sok-sok felejthetetlen pillanat, egy-egy kedves személyes emlék. Mindannyiunkban ugyanaz az érzés fogalmazódott meg: Székelyföld visszavágyunk!