A Pátria Páholy Buczkó Imre személyében várt vendéget október 5-én. Technikai okok miatt nem a meghirdetett helyszínen, a Városháza-díszteremben, hanem a Gombás Étteremben fogadták a mérnök-festőművészt és az érdeklődőket. A hangulatos különterem intimitást adott a beszélgetésnek.

A Pátria Páholy elnöke, Mester László köszöntőszavaiból kitetszett a régi barát és barátság tisztelete. Sokak által ismert a szülői intelem: „Fiam, legyen a kezedben egy tisztességes szakma, egyetemi diploma, és ha marad energiád, akkor élhetsz a hobbidnak is!” Buczkó Imre olyan komolyan vette az apai intelmet, hogy előbb műszaki technikumban, majd a Műszaki Egyetemen találta magát. Visszaemlékezését mégis a festészetben nagyon fiatalon megtett első lépéseivel kezdte:
– A képzőművészet iránti érdeklődésem, ha áttételesen is, de édesapámnak is köszönhető. Egyszer egy huszárról mesélt, s nekem nem kellett több, az egész történetet vízfestékkel megfestettem. Akkor kaptam az első löketet. A műszaki karrierem a sors és a szerencse segítségével Kisvárdán kezdődött. Az ottani technikum kiváló tanárai, mesterei segítségével megszerettem a járműgyártás tudományát, és ugyebár, ha valamit szeretünk, azt tisztességesen meg is tanuljuk. A Ganz-Mávagnál eltöltött szép és hasznos időszakot követően a Ferihegyi repülőtér kínált sokrétű és izgalmas feladatot. Elfogadtam. Üzemeltetési főmérnökként talált rám a nyugdíjaskor.
Vajon összeegyeztethető-e a szakmai fegyelem és a művészemberekre jellemző alkotói szárnyalás?
– Talán nem sokan tudják, de a festészet is gyakran elvárja a fegyelmet. Saját tapasztalataim alapján ezt a fegyelmet az akvarellek igénylik a legjobban.
A repülőtér világának képzőművészeti megjelenítése nem tartozik a gyakori témák közé. Buczkó Imre festészete különös élményt kínál. Sokirányú témaérzékenységén túl talán az egyetlen olyan magyar festőművész, aki irodája ablakából az elé táruló, állandóan nyüzsgő repülőtér világát is szemet és lelket nyugtató művészi alkotássá formálta. A késő estébe nyúló beszélgetés során Buczkó Imre képletesen szólva kiterítette a kártyáit. A leosztott lapok között voltak alsók, felsők, királyok, ám szakmai és művészi életútját megismerve az ászokból jutott neki a legtöbb.