Sokan ismerik Buczkó Imrét, van, aki mérnökként a volt munkahelyéről, a repülőtérről és van aki, festőművészként, művészeti íróként és van, aki kiállításokon találkozik vele, nemcsak akkor, amikor neki van tárlata, hanem akkor is, amikor művésztársai mutatják be alkotásaikat.

Sokan kedvelik őt szerénységéért, barátságos modoráért. Ezt tükrözte a születésnapi tárlata is, amelyen barátai, ismerőse, pályatársai közül, aki csak tehette ott volt, hogy részese legyen a meghitt pillanatoknak.
Császár Bíró Lilla, a Kondor Béla Közösségi Ház igazgatója üdvözlő szavait követően Galgóczy Zoltán alpolgármester köszöntötte a művészt, Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria címzetes főigazgatója nyitotta meg a kiállítást, majd Varga Ferenc, az intézmény igazgatóhelyettese mondott pohárköszöntőt.
Buczkó Imre nemcsak a művészetben, hanem a technikában is járatos volt, középiskolában – járműtagozaton – technikusi oklevelet szerzett. S amikor pályaválasztásra került a sor, vacillált, hogy a műszaki egyetemen, vagy a képzőművészeti főiskolán folytassa tanulmányait. Édesapja tanácsára a műszaki pályát választotta, aki útravalóul mondta: „ha igazán tehetséges vagy a művészi pályán, akkor úgysem fogsz elkallódni”.
A műszaki egyetem elvégzése után a Ferihegyi repülőtérre került. S a sors ajándékának tekintette, hogy a munkahelyén megismerkedett Elekfy Jenő festőművész, grafikus fiával, aki bemutatta édesapjának. Barátságot kötöttek a mesterrel, és rendszeresen eljárt a műtermébe. Így jutott el a nagybányai szellemiség közelébe.

Ebben az időszakban valósult meg eredeti régi vágya, hogy nála ismerhesse meg a tiszta akvarell lényegét. Mestere halála után ápolta és ápolja ma is szellemi hagyatékát.

Buczkó Imre négy évtizeden át dolgozott a polgári repülésben: gépésztervező mérnökként, majd a 90-es években a Ferihegyi repülőtér üzemeltetési főmérnökeként. Munkáját 1994-ben Baross Gábor-díjjal ismerték el. Kapott a sorstól két világot, s munkája fáradalmait elfelejtette, amikor otthon festett. S ahogy az idő telt, becsempészte a képzőművészetet a repülőtérre is. A szívéhez oly közel álló Ferihegyi Galériát ő hozta létre, amely a vezetésével öt éven át működött, és bemutatta kortárs képzőművészetünk egy jelentős keresztmetszetét. Gyémánt László műveivel nyitott, majd jött egy nagy példakép, Elekfy Jenő centenáriumi tárlata, a teljes életművének bemutatásával. S amikor Buczkó Imre nyugdíjba ment, csak a festészettel kezdett el foglalkozni. Olaj, akvarell, és pasztell technikával, illetve grafikában fogalmazza meg képeit. Munkái megtalálhatók hazai magán – és közgyűjteményekben, több európai és tengerentúli gyűjteményben.
De ismerjük Buczkó Imrét a művészeti szakírót is. Írásai közül számosak a helyi művészvilág múltjába és jelenjébe kalauzolnak.
Az október 6-ig megtekinthető kiállításon Áchim Kovács Anikó, hegedű-, Orgován-Tóth Fruzsina zongora-, és Császár Bíró Lilla előadóművész működött közre.