A sónak köszönheti a felemelkedését a Tisza jobb partján, a Máramarosi-medencében elterülő Técső városa. A só a középkor legnagyobb értékű ásványa volt, amelynek révén komoly monopóliumhoz juthatott egy-egy életrevaló település. Így történt a Huszttól 30 kilométerre fekvő Técsővel is, amelyet már 1308-ban a fő sószállítók között emlegettek. Házaiban a környékbeli sóbányák sóvágói éltek, akiket Károly Róbert 1329-ben településük városi rangjával és az ehhez kapcsolódó kiváltságokkal ajándékozott meg. Ezt a dátumot tekinti a mai, modern Técső is a születési évfordulójának, így e szeptember végi ünnepen jelenti be rendszerint a helyi önkormányzat a várossal kapcsolatos fontos változásokat. Ilyen volt a szeptember 25-i hétvégén a testvérvárosi szerződés megkötése Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzatával.

Testvérek mindenhonnan

A XVIII. kerület két alapító települése régóta kapcsolódik erős szálakkal a határon túli területekhez. A Trianon utáni időkben rengetegen települtek be ide, elsősorban a Partiumból, Erdélyből. A 2010-ben felálló és immár második ciklusát töltő önkormányzat kezdettől céljának tekintette, hogy ápolja ezt a hagyományt, és szoros kapcsolatot tartson fenn a határon túli területekkel. Erre a legjobb eszköz az, hogy a már meglévő és régóta jól működő testvérvárosi kapcsolatok mellett újabbakat alakítson ki, mégpedig úgy, hogy lehetőleg valamennyi határon túli területen legyen testvérvárosunk. A székelyföldi Tusnádfürdő régi jó barát, mellé sorakozott fel 2012-ben az ugyancsak erdélyi, de a református Kalotaszeg gyönyörű vidékén található Körösfő. És most végre Kárpátalján is sikerült testvérre lelni.

A civilek kezdték

– Kerestük azt a kárpátaljai települést, amely a testvérvárosunk lehet, de hogy éppen Técsőre esett a választás, az egy civil kezdeményezésnek köszönhető – magyarázta Szarvas Attila testvérvárosi kapcsolatokért is felelős alpolgármester. – 2015 áprilisában az Üde Színfolt Egyesület jótékonysági gálaestet szervezett a Rózsa Művelődési Házban a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum támogatására. Ez rendkívül jól sikerült, mostani találkozásunkkor Ambrus Pál igazgató elárulta, hogy az adományból a mai napig tudnak fedezni kiadásokat.
Az egyesület vezetője, Somlai Zsuzsa és a kárpátaljai származású Kovács Sándor, számos, a régióval foglalkozó könyv és film alkotója által szervezett gála megmozgatta a kerület lakosságát. De Kárpátaljával, szorosabban Técsővel más civil szervezetek is keresték a kapcsolatot. A Kiss László református lelkész vezette Szemeretelepiek Baráti Köre és a helyi református egyházközség már 2003-ban ellátogatott a határhoz közeli Csetfalvára, amellyel élénk kapcsolatot alakítottak ki. A baráti szálak gyorsan szövődtek, így mire a gálát megszervezték, a szemeretelepiek számára a legtermészetesebb dolog volt, hogy Técsőt is támogassák. Ez a törekvésük azóta is folyamatos.

A civil kapcsolatok erősítésén dolgozik a Vasvári Pál Polgári Egyesület is, amelynek tagjai tavaly nyáron különleges felajánlást tettek: néhányan közülük a técsői líceum hét kiemelkedően jó tanulóját és a kísérő tanárokat látták vendégül saját otthonukban. A családok gondoskodtak az ellátásukról, az egyesület pedig az itt töltött egy hét programjairól.
– Técső tehát már régóta testvérvárosunk szerződés nélkül is. Annak azonban nagyon örülünk, hogy végre sikerült hivatalossá tenni az együttműködésünket – mondta Szarvas Attila.

Kultúra és oktatás

– Az aláírás végül is a városnapon történt, és velünk együtt egy lengyel település is kapcsolódott a testvértelepülésekhez – mesélte az alpolgármester. – Az ünnepségen fellépett a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola Rezeda tánccsoportja, és ez adta az ötletet a következő közös vállalkozáshoz. Mivel a néptáncot igen magas színvonalon művelik Técsőn is, szeretnénk, ha a helyi csoportok bemutatkozhatnának egymás előtt. Továbbá a jövő évre tervezünk egy técsői néptáncfesztivált is, amelyhez csatlakozna az ugyancsak testvérváros Jászberény nemzetközi hírű táncegyüttese is.
Mint azt Szarvas Attila elmondta, ez csak egy a közös ötletek közül.
– Külön kell választanunk azt, amiben az önkormányzat segíthet, és azt, amiben a civilek. Mert én személy szerint is remélem, hogy a civilek a továbbiakban is magukénak érzik ezt az ügyet – fejtette ki. – Az egyezmény megkötése előtt járt a kerületben egy önkormányzati küldöttség Técsőről. Őket nagyon érdekelte a városüzemeltetés, ezért megmutattuk nekik, hogyan működik ez saját cégünknél, a Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt-nél. Ilyesmiben a továbbiakban is szívesen segítünk.
Sok más gond is van, amelyek enyhítéséhez hozzájárulhat a XVIII. kerület.

– Técsőnek meg kell küzdenie egy új feladattal, ami nagyon nehéz – avatott be az alpolgármester. – A legutóbbi közigazgatási átalakítások miatt az oktatási infrastruktúrát már nemcsak a városon belül kell biztosítania az önkormányzatnak, hanem a környékbeli soknemzetiségű és egyébként rendkívül szegény falvakban is. Mindig mindenből hiány van. Itt, nálunk, a Szenczi Molnár Albert Általános Iskolában fölöslegessé váltak iskolabútorok, amelyeket szívesen átadnánk, ha meg tudjuk szervezni, hogy valaki elszállítsa azokat. És ez csak csepp a tengerben.

Amikor emberek találkoznak

A civil kapcsolatokat illetően Szarvas Attila úgy véli, fontos szerepük lehet az egyházaknak.
– A Técső környéki magyarok reformátusok, ezért érthető módon eddig esősorban a református közösségek keresték egymással a kapcsolatot – mondta. – Nekem már sikerült közvetítenem abban, hogy a kerületi baptisták is felvehessék a kapcsolatot a várossal. Ők egyébként rendkívül nyitottak az együttműködésre, nagyon szeretnének segíteni. Ahogyan a Pestszentimrei Katolikus Karitász is. Szeretném, ha az önkormányzat segíteni tudna abban is, hogy jövőre, a reformáció születésének 500. évfordulója alkalmából, a testvértelepülések reformátusai találkozzanak egymással. Mert az igazán hasznos, tartós és jó dolgok mindig abból születnek, ha civil emberek tudnak kapcsolatot teremteni egymással.