A közelmúltban az Európai Unió egy informális miniszteri találkozón elfogadta az úgynevezett amszterdami paktumot, amely új, eddig nem ismert lehetőségeket kínál az európai városoknak. A lépésre azért volt szükség, mert az unió vezetése úgy véli: mivel Európa polgárainak több mint 70 százaléka városban lakik, és ez a szám 2050-re eléri majd a 80 százalékot, a városoknak kiemelkedő szerepet kell kapniuk az EU gazdasági, környezetvédelmi és szociális céljainak elérésében.
Ebben a globalizált világban nélkülözhetetlen Európa városainak hathatós közreműködése a gazdasági növekedés beindításában, a munkahelyteremtésben, a földrész versenyképességének javításában. Ennek bizonyítására elegendő két adat: jelenleg az összes munkalehetőség 73 százaléka a városokban található, és a 25–64 éves magasan képzett munkavállalók 80 százaléka városban él és dolgozik.

Eltérő elképzelések
Egy minden európai város számára egyértelmű városi stratégia kidolgozása azért is vált nélkülözhetetlenné, mert az uniós törvények messzemenően kihatnak a városvezetésre. Ugyanakkor az EU-féle törvények igen gyakran nem esnek egybe a helyi, lokális elképzelésekkel, így azok beillesztése egy adott város törvénykezési és irányítási rendjébe nehézségekbe ütközik, vagy egyáltalán meg sem történik.
Ahogy Corina Creţu, az EU regionális politikájáért felelős biztos rámutatott: „A városok az ötletek fellegvárai és a gazdasági növekedés hajtómotorjai, ugyanakkor súlyos problémákkal is küszködnek, legyen szó a társadalmi kirekesztésről, a légszennyezésről vagy a munkanélküliségről. Ezekre a problémákra együtt kell megoldást keresnünk. Az uniós városfejlesztési menetrend létrehozása iránti elkötelezettségünk azt mutatja, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet szentelünk a városainkat érintő kérdéseknek, és nagyobb fogadókészséget tanúsítunk aziránt, hogy a városaink szerint mely intézkedések hasznosak számukra, és min kell még javítani.”

Közös álláspont
A városfejlesztési stratégiák az EU-ban eddig szétszórtak voltak, nem volt egy közös álláspont arra vonatkozóan például, hogy miként lehetne a legsikeresebben hasznosítani az uniótól kapott városfejlesztési támogatásokat, nem alakult ki a városok közötti információcsere, a jó tapasztalatok, a szakmai tudás átadása.
Az amszterdami paktum elsőrendű célja tehát az, hogy a városfejlesztési problémák kezelésére a kölcsönös segítség és az arányosság elve alapján partnerkapcsolat jöjjön létre az Európai Bizottság, a tagállamok és a városok között. A partnerek 12 pontban működnek együtt, mindenekelőtt a városirányításban, a pénzügyi eszközök felhasználásában, valamint a tudás és a tapasztalatok megosztásában.
A partnerségek révén a városok, a tagállamok, az uniós intézmények és az érdekelt felek – például a nem kormányzati szervezetek és az üzleti partnerek (magántőke) – egyenrangú félként működhetnek együtt annak érdekében, hogy közös megoldásokat találjanak a városi területek fejlesztésére.
A paktum alapján a partnerségek cselekvési terveket dolgoznak ki, amelyekben felvázolják, hogyan lehet például a környezetvédelemben, a közlekedésben és a foglalkoztatásban a már életre hívott uniós szakpolitikákat hatékonyabban és következetesebben végrehajtani a városokban. Ezen túlmenően a cselekvési terv nagy súlyt fektet az EU-forrásokhoz való hozzájutás megkönnyítésére, az uniós finanszírozási források ötvözésére, a várospolitikai tudásalap kiszélesítésére, valamint a bevált módszerek átadására és átvételére.

Négy kísérlet
Már meg is kezdték a munkát négy kísérleti témában: a migránsok társadalmi befogadása (koordinátor: Amszterdam városa), a levegőminőség javítása (koordinátor: Hollandia), lakhatás (koordinátor: Szlovákia), városi szegénység (koordinátor: Belgium és Franciaország). A többi partnerség 2016 vége és 2017 nyara között kezd működni. Ezeknek a partnerségi programoknak a rájuk szabott területen két év alatt sikert kell elérniük, majd a partnerség által kidolgozott programot/stratégiát/eljárásrendet valamennyi európai városnak át kell vennie és a gyakorlatban alkalmaznia.