Több száz szurkoló gyűlt össze kedden a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság csoportmérkőzései első fordulójának záró napján a régi Piactéren felállított szurkolói sátorban. Mindenki abban reménykedetett, hogy a magyar válogatott nagyot lép előre, s legyőzi az örök riválist, Ausztriát. Ez történt, így az nyert, aki magyar győzelmet játszott a góltotón. A válogatott 2-0-ra nyert, nagyot lépve ezzel a továbbjutás felé.

Ha valaki netán nem tudta volna, hogy valami készül a régi Piactéren, az rögvest tisztában lehetett vele, ha odaért az önkormányzat által felállított, s működtetett sátor elé.
Piros-fehér-zöld zászlókba bújt emberek gyülekeztek, de milyen sokan! Valamennyien a futballválogatott Eb-bemutatkozását várták, s azt is, hogy visszahozunk valamit a régen volt dicsőségünkből, s legyőzzük a nyugati szomszéd, Ausztria válogatottját.

Nemcsak a franciák tudnak...

A sátor előtt-mellett a szurkolók gyülekeztek, abban pedig a „kellékek”, amelyek elengedhetetlenül kellettek ahhoz, hogy focihangulat költözzön a hatalmas sátorba, a szék- és padsorok közé. A büfé előtt hosszú sor, fogyott a sör, az üdítő, a gyros, meg ki tudja hányféle jó falat. A padsorok pillanatok alatt lettek teli, hogy a későn jövőknek már csak a „kétforintos mozijegy” jusson, s a földön ülve élvezzék az óriáskivetítőn érkező Eb-közvetítést.

Egy valaki azonban már ekkor tökéletesen elégedett lehetett, mosolygott is, mondta is, miért.
-Ilyenkor érzi az ember, hogy van, volt értelme a munkájának. Ilyenkor, amikor százak jöttek el, hogy együtt szurkoljanak, hogy itt érezzék jól magukat.
Mindezt a sátor „örökös főnökasszonya”, Kissné Baumann Gizella, a Városgazda Utánpótlás Akadémia sportszakmai igazgatója mondta, aki nem keveset tett azért, hogy időre minden készen álljon.
Valóban boldog lehetett, mert a rajtra minden tökéletes volt, nehogy azt higgyék a franciák, hogy csak ők tudnak rendezni, vendéget fogadni...

Az a kapufa...

Akivel csak beszéltünk, akit csak kérdeztünk a meccs előtt, egyöntetűen a győzelmet emlegette, még az iksz sem jött szóba.
Aztán nem sokkal később, a mérkőzés kezdete után egy perccel, az optimizmust cáfolva, hirtelen nagy-nagy csönd lett sátortető alatt, mintha mindenki egyszerre ment volna haza. Kapufát lőtt az „ellen”, s ha ez bement volna...
-Egyszer nekünk is lehet szerencsénk, bár ezt most elég korán megkaptuk – mondta egy fiatalember, akit legközelebb akkor láttam viszont, amikor már felszabadultan „csápolt” a lefújás után.

Voltak persze, akiknek nem csupán szórakozás volt a magyar-osztrák napja. Burján Attila az Eb-sátor egyik házigazdájaként, vagy ha úgy tetszik szószólójaként éppen az aktuális vendéget, a volt válogatott labdarúgót, Dajka Lászlót kérdezte. Az egykori Honvéd-kitűnőség mindenki számára érdekeseket mondott, olyan rutinnal, amelyet a pályán tanult meg.

Lehet ismételni

A második félidőben már úgy érezhette magát az ember, mintha nem is sátorban, hanem igazi stadion igazi lelátóján ülne. Akkora volt a hangzavar, akkora a szurkolás, amilyen egy Eb-meccshez illik.
Egy mellettem ülő legényke a többieknél is nagyobb ordításban tört ki, „nyertem, nyertem” csak ezt hajtogatta. Kiderült, ő lett a góltotó egyik nyertese.
A jó szerencséjének, ha úgy akarja, még nincsen vége, mert szombaton, 18-án Izland ellen játszik a válogatott. S ha megint ennyire megérzi az eredményt, újra nyerhet.
S akár még az a csoda is előfordulhat, hogy ezen a napon ismét a „Ria, ria, Hungária!” lesz a sláger.