Díszpolgári címmel ismerte el az önkormányzat dr. Maitz László, a kerületi egészségügyi szolgáltató december végén leköszönő igazgatójának három és fél évtizedes munkáját. A tanácsadóként tovább dolgozó szakember arra a legbüszkébb, hogy ennyi év alatt sikerült együtt tartani szakértelmet, pénzt, irányítást.

Jogász családból indult az orvosi pálya felé az 1960-as évek elején Maitz László. Orvos azért persze akadt a nagybácsik, nagynénik között, ők adták az inspirációt ahhoz, hogy a lelkes fiatalember a SOTE mellett döntsön a jogi kar helyett. Egyházi gimnáziumból érkezvén nem volt könnyű dolga, de állta a sarat, és hamarosan már azt is tudta, hogy az általános orvosi praxis helyett a fogászat érdekli.
̵ Szombathelyen kezdtem a pályámat – mesélte a kerületi járóbeteg szakellátás fölött diszponáló Pestszentlőrinc-Pestszentimre Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft december végén leköszönt igazgatója. –, majd tíz éven át más településeken szolgáltam. Például mintegy kilenc évet Hartán, később Dunaszentbenedeken. Ezután érkeztem a XVIII. kerületbe.

Maradtak a jó kapcsolatok

A dél-pesti, szorosabban a pestszentlőrinci-pestszentimrei egészségügyi ellátás utóbbi három és fél évtizede összefonódik a nevével. A nyolcvanas évek elején osztályvezető kerületi főorvos volt itt, de dolgozott a Dél-Pesti kórház igazgatóhelyetteseként is, ahol a XVIII. mellett a XX. kerület járóbeteg ellátása is hozzá tartozott. Innen a jó kapcsolat a térség összes szakemberével. Nem csoda hát, ha néhány évvel ezelőtt, amikor felmerült, hogy a kerületi járóbetegeket véglegesen másik kórház lássa el, ő kiállt a Dél-Pesti kórházzal való kapcsolat mellett.
̵ Semmiképpen sem szerettük volna elveszíteni a régi jó kapcsolatokat, és a bejáratott betegútvonalakat – fogalmazott dr. Maitz László. - Ráadásul a Jahn Ferenc kórházzal kialakult kapcsolatnak volt még egy hozadéka, amiről érdemes tudni. Több olyan kiváló osztályvezető és osztályvezető-helyettes orvos került át hozzánk, aki az 55. éve fölött már nem szívesen vállalt feladatot a kórházi ügyeleti munkában. Itt, a szakrendelőben viszont a tudása legjavát tudta adni. Ezzel mindenki jól járt.

Mint a leköszönő igazgató elmondta, a szakemberek áthívásával kapcsolatos döntés a mai napig hat.
̵ Itt soha nem volt jelentős fluktuáció, és a vezető beosztásban lévő orvosok közül egy sem ment el Nyugat-Európába dolgozni – számolt be.

Szükség van az önkormányzatra

Dr. Maitz László már az egészségügyi szolgáltató igazgatójaként állt ki amellett, hogy a kerületi ellátás az önkormányzat tulajdonában maradjon.
̵ Hosszú ideig tartott az egészségügy integrációja, közben felmerült az is, hogy a GYEMSZI alá kerüljünk – magyarázta. - Mi így nem láttuk biztosítottnak a további biztos működést. Az önkormányzat igen nagy mértékben járul hozzá a költségvetésünkhöz, például eszközbeszerzésekre évi 20 milliót biztosít számunkra. Az állami irányítás alatt ezt elveszthettük volna. Nem akartuk. Büszke vagyok arra, hogy mindig nullával zártuk a pénzügyi évet, és ehhez erre a segítségre is szükség volt, szükség van.

Távozott, de mégsem

Mandátuma lejártával dr. Maitz László családi okokra hivatkozva nem pályázott újra az igazgatói tisztre az elmúlt év végén. A korábbi orvosigazgatónak, dr. Szebényi Attilának adta át a gyeplőt. Mint mondta, ezzel drámai változás nem következett be a helyi egészségügy irányításában.
̵ Egyfelől tanácsadóként maradtam – mondta. - Amiben tudom, segítem a mostani vezetést. Másfelől Szebényi Attilával mi már legalább 25 éve dolgozunk együtt egyetértésben. Tehát legfeljebb annyi lehet az újdonság, hogy a felelősség most már az övé.