Tolerancianap a megbélyegzés és a kirekesztés ellen

Írta:  Temesi László 2016.03.30.

 Tolerancianapot tartottak a Bókay iskolában a megbélyegzés és a kirekesztés ellen.

 

Szinte minden teremben, még a tornateremben is különféle foglalkozások voltak március 5-én, szombat délelőtt a Bókay Árpád Általános Iskolában, ahol tolerancianapot tartottak a megbélyegzés és a kirekesztés ellen. A diákok láthatóan lelkesen „tanulták” a tolarenciát szakavatott előadóktól, köztük Hozleiter Fannytól, azaz Mosolykától.

A gyerekek az életkoruknak megfelelően három különböző foglalkozáson vettek részt. Megismerkedhettek a gyengén látók, illetve a világtalanok életével egy vakszobában, a siketek jelbeszédével, a cigányság történetével, a holokauszttal, hallhattak a megbélyegzésről, a kirekesztésről, az előítéletekről és arról is, hogyan lehet ezektől az érzésektől megszabadulni. A kisebbeknek vakvezető és terápiás kutyás bemutatót tartottak, festhettek szájjal és lábbal, mint egy kéz és láb nélküli ember.

13. 4. Tolerancia nap
Hozleiter Fanny Mosolyka, aki több mint egy évtizede kerekes székben éli az életét, Begurulunk címmel tartott foglalkozást az iskola tornatermében, „telt ház” előtt. A kisebbek ki is próbálhatták a kerekes székes közlekedést. Fanny otthonosan mozgott, hiszen ebben az intézményben tanult évekig. A házigazda, Vörösné Éles Csilla igazgatónő el is mondta lapunknak, hogy akkor még bizony bottal és járókerettel járt, ezért az ötödik osztályt a földszintre költöztették, hogy Fannynak könnyebb legyen a közlekedés. Később magántanuló lett, és hozzájuthatott egy kerekes székhez, ami a Tébláb táncosainak is köszönhető, akik felajánlották egy hollandiai fellépésük honoráriumát.
– Ez is a segítségnyújtás egyik szép példája – tette hozzá az igazgatónő.
S valóban, Mosolyka is arra hívta fel a gyerekek figyelmét, hogy ne idegenkedjenek a mozgássérültektől, a kerekes székesektől, segítsenek rajtuk, mert nem könnyű így élni.
– Tudom, hogy az elfogadást és a segítségnyújtást is meg kell tanulni, de érdemes, a lelkünket építi – mondta, majd elmesélte, hogy ép férjével, Sándorral éppen egy rendezvényen ismerkedtek meg, ahol megkérte őt, hogy segítsen feljutni az emeletre.
– Ő fogta hátul a székem, de ahogy lenni szokott, a fejem hátracsuklott, mert egyelőre nem tudom megtartani – mesélte. – Imádtam, hogy nem pánikolt vagy aggódta túl magát. Még aznap este rám írt az interneten, és attól kezdve abba sem hagytuk a beszélgetést. Ennek már csaknem két éve.

Íme, egy példa arra, hogy ha előítélet nélkül segítünk a másikon, abból még komoly kapcsolat is születhet...

A program zárásaként az iskola egy másik volt tanulója, Balogh Lajos tartott órát a magyar cigányság történetéről, majd Lashe Shave zenekarával koncertet adott, illetve felesége és Vörös Árpád néptáncpedagógus segítségével szabolcsi oláh cigánytáncot tanítottak a lelkes gyerekeknek.