Az ünnepi készülődés napjainkban sajátos mellékzöngékkel jár, minden keresztény ünnep velejárója lett a kereszténység eszméinek provokációja.
Emlékezhetünk még arra az eszementre, akinek néhány éve éppen szenteste jutott eszébe, hogy az összes keresztény kiirtásáról elmélkedjen, s mivel akkoriban itthon éppen eszmetársai voltak hatalmon, fel sem merült a közösség elleni izgatás vádja.

Most a család és a gyermek értékének a megkérdőjelezése zajlik, lévén hogy éppen ez a karácsony központi üzenete. A szentcsalád, a reményteli jövőt hordozó gyermek születése.
A forgatókönyv egyszerű. A kormány meghirdeti sokadik családbarát intézkedését, amelyhez politikusok, ismert személyiségek fűznek gondolatokat, majd a válaszként adott egoista felháborodást meglovagolva egy multinacionális cég felbontja a szerződést a gyermek- és családbarát gondolatokat máskor is hangoztató előadóművésszel, mire a kormány felbontja a szerződését a multinacionális céggel. Nem olyan bonyolult, sőt egy egészséges társadalomban magától értetődő.
A kormánynak van egy üzenete, s mivel a multinacionális cég azzal ellentétes gondolatokat képvisel, hát nem kérnek belőle. A 2003-as kormány más üzeneteket tartott fontosnak, ezért nagyobb következmények nélkül lehetett a keresztények ellen uszítani.
A végeredmény azonban mindkét esetben ugyanaz: egy jó kis keresztényellenes provokáció.
Mivel forgatókönyvszerű, már nem is bosszantó, inkább megmosolyogtató, s ha nem dőlünk be a kihívásnak, nem is zavarja meg az adventi készülődést. Legfeljebb szánalommal teli együttérzésünket tolmácsoljuk mindazoknak, akik szenteste a család, a gyermek, a remény és Jézus emlegetésétől libabőrösek lesznek. Borzalmas érzés lehet hit nélkül ünnepelni a hit legcsodálatosabb napjait!