Lőrinc és Imre testvérek – itt mi mindannyian egy „igaztestvéri” közösség tagjai vagyunk. Itt mi mindannyian egy családot alkotunk, amelynek tagjai persze külön-külön is működnek, dolgoznak és élnek, ugyanakkor "családként" ugyanazokkal a dolgokkal szembesülünk nap mint nap, ugyanazokkal a gondokkal küszködünk nap mint nap, és persze ugyanazokat az örömöket éljük meg minden pillanatban.
Mi másképp élünk, mint a fővárosiak zöme.
Nekünk a zöld nem kirándulóhely, nekünk a nyugalom nem azt jelenti, hogy a Fókusz közben zavartalanul olvashatjuk a bulvársajtót, nekünk a szomszéd nem kikerülhetetlen akadály...
Hiszünk a lokálpatriotizmusban, az odafigyelésben, a törődésben.
Hisszük, hogy nem a nagy szavak a fontosak, hanem az apró tettek.
Hisszük, hogy akkor nőhetünk a legnagyobbra, ha legkisebb dolgokat tesszük rendbe.
Mi az őszinte, a nyílt, az újszerű, a gyökerekbe kapaszkodó, mindig az újat és a jobbat kereső városvezetésben hiszünk.
Amilyen a városvezetés, olyan a város is... – mi ilyen politizálás szerint felépülő XVIII. kerületet álmodunk magunknak.
Együtt teremthetünk megóvott zöld környezetet, valóban biztonságot adó közbiztonságot, értékekkel teli kultúrális életet, szabadtéri rendezvényekkel tarkított közösségi együttléteket, olyan kerületrészt, amire büszkék lehetünk, olyan kerületrészt, ami büszke azokra, akik most felelnek érte, és akik azt kapták örökül, hogy feleljenek érte.
"Nekünk a szülőföld iránt érzett szeretet a legnagyobb ajándék, amit átnyújthatok.
Innen jöttünk, itt vagyunk, és itt akarunk élni a későbbiekben is.
Abban az örökségben hiszünk, amit a szülők, a nagyszülők, dédszülők felhalmoztak.
Hogy ez a piciny, bensőséges, családias, de sokszor kegyvesztett település megtarthatta büszkeségét, az elsősorban azoknak köszönhető, akik hitükkel, lojalitásukkal, elkötelezettségükkel kiharcolták, hogy mindig önálló és a jövőben hívő életet éljen. Olyan életet, amely a valódi közösség hívószavai hívtak életre: a testvériség, a szomszédság, a közös értékek, a közös gondolkodás, a közös akarat, a közös siker és a közös kudarc.
Nem hisszük, hogy van erősebb és teltebb érzés annál, mint amikor az ember számbaveszi életét, és arra jut: a családja mellett annak a közösségnek is bőven adott, amelyből kinőtt.
Az igazi nagyság ebben rejtezik, és ez adhat nekünk is erőt és kitartást.
Meghálálni mindent, amit kaptunk, és hozzárakni mindazt, amit tudunk.
Ez az igazi lokálpatriotizmus, ez az igazi innováció."
...mert sohase felejtsük: a jövő a Föld legöregebb találmánya.
