Varga István a Szemeretepepi Baráti Kör alapító tagja, 1999 februárjától pedig elnöke. Embersége, ügyszeretete, szorgalma, valamint nagyszerű szervezőképessége nyomán rendszeres kapcsolat alakult ki a lakossági főrumokon Szemeretelep lakossága és a kerület vezetősége, képviselő-testülete között.
Id. Mohai László a Fogyasztók Országos Tanácsa megalakulásától, 1982-től szervezi a XVIII. kerületi fogyasztóvédelmi tevékenységet. 1997 óta a XVIII. kerületi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás keretében minden héten fogyasztóvédelmi- és társasházi tanácsadást, ügyfélfogadást tart a polgármesteri hivatalban.
Magyar Márta, a Kandó téri iskola igazgatója, aki 1976 óta dolgozik településünkön, gyermekkora óta itt él, igazi lokálpatrióta. Pályafutását a Brassó utcai iskolában kezdte, majd 1980-ban a Kandó téri intézmény tanítója lett. 17 éve az iskola igazgatója. Közben történelem szakos tanári és közoktatás vezetői diplomát szerzett. Vezetése alatt az iskola a kerület elismert, legnagyobb létszámú és egyik legjobban felszerelt intézménye lett. Több éve az igazgatók munkaközösségének vezetője.
A Vörös Árpád alapította és vezette iskola meghatározó szerepet vállal a Dél-pesti régió művészeti életében. Évente több száz érdeklődő gyerekkel, fiatallal és felnőttel ismertetik meg a Kárpát-medence gazdag népi kultúráját.
Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta a kerületben, a fővárosban ismert és szeretett „Gitta néni” igazi pestszentlőrinci lokálpatrióta. A kerületben született és azóta is ugyanazon a helyen, a szüleitől örökölt házban lakik. 1966 és 1982 között a kerület általános iskoláiban, 1986 augusztusától a Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanít. Az iskola indulásakor kidolgozta a rajz és műalkotások elemzése speciális osztályok, a rajztagozat tantervét, mely osztályoknak éveken át vezető tanára, és amikor csak lehetett, osztályfőnöke volt. Számtalan iparművész és képzőművész, illetve rajztanár kezdte művészi pályáját az ő értő szakmai irányítása alatt. Sokoldalú munkájának elismeréseként az Iparművészeti Egyetem hallgatóinak gyakorlati tanításait vezető tanára lett. Nagy sikerű tehetséggondozó szakköröket indított, vezetett és vezet jelenleg is, külön odafigyelve a kerületi középiskolásokra. Az általa vezetett alkotótáborok és művészettörténeti alapon szervezett külföldi tanulmányutak gazdag szakismeretének, magával ragadó lelkesedésének és alapos felkészültségének köszönhetően mindig felejthetetlen élményt nyújtanak a résztvevőknek. Sokszor kap felkérést munkái kiállítására mind a kerületben, mind más nívós kiállítótermekben. Jelenleg nyugdíjasként közel teljes óraszámban dolgozik a gimnáziumban, és ritka az, hogy akár az esti órákban, vagy akár szombaton a rajzteremet zárva találná az oda betérni szándékozó.
Kurdi Gyula igazgató 1972 óta dolgozik a kerületben különböző beosztásokban, pedagógusként, és iskolaigazgatóként. Több éven keresztül vezette az igazgatói munkaközösséget. A kerületben végzett szakmai, és társadalmi tevékenysége alapján köztiszteletben álló személyisége településünknek, nemcsak az oktatási ágazatnak. A rendszerváltást követően a helyi választási bizottság elnökeként áldozatkész, felelősségteljes munkájával járult hozzá a demokratikus átalakuláshoz, a választások törvényes lebonyolításához. A 2005/2006-os tanévtől kezdődően nyugdíjba vonul. A „Por Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre” kitüntető cím adományozásával egy gazdag életút elismerését fejezi ki a Képviselő-testület.
Kuhár Ernő az 1900-as évek első felében meghatározó alakja volt Pestszentlőrincnek. Tanítóként dolgozott Lőrinc első iskolájában (a mai Bókay isklában), a községi iparostanonc iskolában, 1913-tól Szemeretelepen, majd 1927-ben a szemeretelepi és az erzsébettelepi iskola igazgatója lett, később a Gulner iskola igazgatójának nevezték ki. Közéleti szerepet is vállalt: többek között a Szemeretelepi Polgárok Testületének titkára, illetve a Pestszentlőrinci Katolikus Egyház Tanácsnak és a Pestszentlőrinci Hírlap Szerkesztő Bizottságának tagja volt. Bolgár diplomáciai kapcsolataiért bolgár kitüntetésben részesült. Ő kezdeményezte a megszűnt Tündérkert mulató épületében a Vöröskereszt óvodájának megnyitását. Javaslatára nevezték el a szemeretelepi utcákat a felvidék városairól. Díszpolgárrá a település oktatástörténetében játszott szerepéért választotta a képviselő-testület.
Dr. Katona Béla olyan közéleti személyiség, aki noha nem kerületi lakos, régóta sok szállal kötődik településünkhöz. 1990-től-1994-ig listás képviselőként vett részt a Parlament munkájában. 1994-től–2006-ig, három országgyűlési cikluson át, eredményesen képviselte a 26-os választókerület lakosságát. Szoros kapcsolatot tartott választóival, akik minden problémájukkal bármikor felkereshették. Sikerrel segítette Erzsébettelep óvoda és gyermekorvosi rendelőjének megépítését. Napjainkban, az Országgyűlésben az általános frakcióvezetői tisztséget tölti be, ebben a minőségében is lehetőség szerint figyelembe veszi a kerület érdekeit. A kitüntetés adományozásával kiemelkedő közéleti tevékenységét ismerte el a képviselő-testület.
A Krepuska család Pestszentlőrincen, az akkori Pusztaszentlőrinczen, az ún. vörös házban lakott, ami a mai meteorológiai állomás területén állt. Elemi iskoláit azonban nem itt, hanem Ipolymagyariban végezte, anyja korai halála miatt. Itt jegyezte el életét a természettel, és azt haláláig hűséggel szolgálta. A Természettudományi Társulatnak egyetemi hallgatóként vált tagjává, élete végéig mecénása volt az egyesületnek. Középiskolai osztályait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte, orvosi oklevele 1888. január 14-ei keltezésű. Krepuska Géza a fülgyógyászat professzoraként az 1898 és 1936 között végzett orvosok mindegyikének oktatója, fül-orr- gége gyógyászok nemzedékének képzője. Új – máig használt – műtéti és gyógyítási eljárásait 1936-ban „Fülgyógyászat” című főművében összegezte. 40 évig szerepelt – közmegelégedésre – az Igazságügyi Orvosi Tanács testületében. Nyugat-Európában és Magyarországon is publikált szakkcikkei alapozták meg a kontinensen tudományos hírnevét. Az elmondások szerint különvonatok hordták a betegeket a nyugati országokból a klinikájára. Édesapja halála után a „vörös házat” és a körülötte levő szőlőt oltalmába vette, majd megvásárolta az omladozó Gloriette épületét. Később ezt teljesen felújította, visszaépítette a körkilátós erkélyét is. Orvosi hivatása mellett komoly szolgálatot tett a magyarországi homoki szőlőkultúra elterjesztéséért, elfogadtatásáért, a filoxera elleni fajták meghonosításáért. A családi krónikák szerint neki köszönhető a Cabernet magyarországi elterjesztése. A szőlőfajták termesztéséhez, nemesítéséhez, újak létrehozásához vásárolta meg a professzor a mai pestszentimrei terület egyik homokdombját. Itt építette fel testvére, Krepuska Lajos építészmérnök tervei alapján a szőlészet házát. A két emelet pince fölé emelt épület lett Magyarország első betonfalú épülete. Az imrei gazdálkodással munkaalkalmat is teremtett a helybelieknek. A ház verandáján ingyen gyógyította a hozzá forduló szegényeket. Kiváló családapa volt, 9 gyermekének élete végéig társa maradt. A kitüntetés odaítélésével Krepuska Géza emberi nagyságát, több hivatásban, szakmában vállalt kimagasló szerepét, településünk emblematikus alakját tisztelte meg a képviselő-testület.
Iharos Sándor életpályája 1930. március 10-én Pestszentimréről, a Szélső utcából indult. A Budapesti Honvéd atlétája, az Iglói Mihály által kialakított világhírű magyar középtávfutó-iskola legismertebb személyisége. Ma már sporttörténelem. Nevéhez 8 egyéni és négy váltó világrekord fűződik. 13-szoros magyar bajnok. Az 1955-ös esztendő volt a legeredményesebb éve, és akkori teljesítményéért a magyarok közül elsőként és mindmáig egyedüliként a világ legjobb sportolójává választották. Ekkor kapta meg a sportvilág „Oszkárját” a HELMSZ díjat, melyet Európában még senki nem kapott meg. Paavo Nurmin kívül Ő volt az egyetlen atléta aki 1500 métertől - 10.000 méterig, hét világcsúcsot tartott. Iharos Sándor 1952 és 1963 között 40 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A pálya-, illetve a mezei futóbajnokságokon 30 alkalommal állhatott fel a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. Visszavonulása után, 1962-ben atléta szakedzői oklevelet szerzett, majd 1964-től 1970-ig a Központi Sportiskola vezetőedzőjeként tevékenykedett. Régi tartozást egyenlített ki a képviselő-testület a cím adományozásával.
