Aki csak egy kicsit is elkésett a verseny rajtjáról, annak nem volt könnyű helyet találnia a Vilmos Endre Sportcentrum parkolójában, mert tele volt, jelezve: nemcsak a háromtusázó gyerekek, de az edzők, a szülők is a szívükön viselik ezt a „magyar sportágat”, amelyben oly sok és hangos sikert értek el a mieink.

Ezúttal két korosztály mutatta be a tudását, mielőtt fejest ugrott volna a vakációba.

A fiatalabbak, az U15-ösök, valamint az ifi B korosztály képviselői futottak, úsztak és lőttek a rekkenő hőségben, de ahogy mondani szokták, a tusázóknak mindent el kell tudniuk viselni, így az akkorra megérkezett „könnyed” 35 Celsius-fokot is. Ezt alátámasztandó, tényleg bírták a gyerekek, megint megtéve egy apró lépést afelé, hogy olyanok legyenek, mint a címben emlegetett tegnapi nagy elődök és mai példaképek.

Igaz, a versenyt a Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ) rendezte, de az szinte természetes volt, hogy a helyiek, a lőrinci sportosok is részt vállaltak a szervezésből. Köztük Eszes János, a Lőrinc 2000 Szabadidősport Egyesület szakmai vezetője, aki néhány szabad percében számolt be arról a munkáról, amelyet a klub végez annak érdekében, hogy a múlt sikereit a jelen győzelmei és a jövő aranyérmei kövessék. Megtudtuk a kerületi úszásoktatásban is nagy szerepet vállaló szakembertől, hogy a lőrinci szakosztály mintegy negyven igazolt versenyzővel működik. A fiatalok, korosztályuktól függően, kéttusa (úszás, futás), illetve háromtusa (úszás, futás, lövészet) edzéseken és versenyeken vesznek részt. Eszes János elmondta, hogy a Lőrinc 2000 SE-nek van párbajtőrszakosztálya is, amely a Gulner Gyula Általános Iskolában tartja az edzéseit. Ez azért fontos, mert a közvetlen utánpótlást, amelyben már szerepel a vívás is, nagyrészt Pestszentlőrinc–Pestszentimrén belül tudják megoldani.

„Csupán a lovaglás miatt kell utazni egy keveset, mert erre nincsen lehetőség a XVIII. kerületben, de azért megoldjuk azt is, elsősorban a XVII. kerületben” – mondja a lőrinci egyesület szakmai vezetője, hozzátéve, hogy a megváltozott lövészettel (már lézerpisztollyal teljesítik ezt a számot) sok minden könnyebbé vált az utánpótlás számára is.

Sok ügyes, jó mozgású fiú és lány bizonyította a sportcentrumban, hogy érdemes már most jól igazgatnia a mozdulatait, mert nagy odafigyeléssel olyan sportember válhat belőlük, mint Marosi Ádám, aki, ha a hivatalos státuszát nézzük, a XVIII. kerület egyik sportarca. Ha azonban nem hivatalosan beszélünk a személyéről, akkor azt lehet leírni róla, hogy a gyerekek kedvence. Az, mert ahányszor csak megjelenik az „arc” valamelyik suliban, a srácok és a lányok körbeveszik, ő pedig csak mondja, mondja… Az élményeit is (azt például, hogy milyen volt, amikor a londoni olimpián bronzot nyert), és azt is, hogy ha komolyan akarják azt a bizonyos dobogós élményt a gyerekek, akkor mindent meg is kell tenniük azért.

„Senki sem szeret hajnalban kelni, senki nem szeret lihegve futni a havas hegyoldalon, senkinek nem vágya, hogy leússzon még öt vagy tíz hosszt. De meg kell tenni, mert ezekben a percekben, ezeken az edzéseken dől el, hogy egyszer valóban felállhattok-e a dobogóra, hogy nektek játsszák el a Himnuszt” – mondja a kiváló sportember, nem egy iskolai látogatása alkalmával.

Ádámnak nem újdonságok ezek a gondolatok, de a gyerekek minden alkalommal szájtátva hallgatják. Nos, ez is egy apró lépés afelé, hogy olyanok legyenek majd, mint a világhíres elődök… Mint például Ádám, aki a lap megjelenésének az időpontjában szerepel a szófiai Európa-bajnokságon, majd irány a világ másik fele, Brazília, az olimpiai játékok, ahol akár még feljebb léphet a dobogón, bár tudja, hogy az öttusa sokismeretlenes sportág.

„Függsz attól, hogy miként viseled el a vívás idegi terhelését, belejátszhat az is, hogy szerencséd van-e a lósorsolásnál, s az sem árt, ha nem remeg meg a kezed a lövészetnél. Alapjaiban »csak« ennyinek kell teljesülnie ahhoz, hogy sikeres legyél. A fizikai számokon nem múlhat, ott tőled függnek a dolgok.”

No, hát ennyire egyszerű sportág az öttusa. Nem kell hozzá semmi más, csak annyi, hogy éveken át készülj a nagy eredményre…

Visszatérve a Vilmos Endre Sportcentrumba, ott volt a versenyen a szövetség megbízott főtitkára, Martinek János is, aki olimpiai bajnoka a sportágnak. Az 1988-as szöuli játékokon lett aranyérmes, ami örök dicsőség.

„Ma már elsősorban az a fontos a számomra, hogy hány gyerekből tudok, tudunk olyan öttusázót faragni, aki képes a sikerek folytatására” – mondta Martinek, majd kifejtette azt is, hogy miért élen járó kerülete a sportágnak Pestszentlőrinc–Pestszentimre.

„Ahol olyan kiválóságok kezdték a pályájukat, mint a világbajnok Balogh Gábor vagy az olimpiai bronzérmes Marosi Ádám, ott szinte kötelező figyelni az öttusára, s nincs is ezzel baj. A Lőrinc 2000 SE-n túl a Tempo-Aqua is elindította az utánpótlás-nevelést. Egy kerület, két bázis, ez örömteli” – tette hozzá a főtitkár, aki fittyet hány az öttusaszerencsére, mert állítja, hogy Ádám kiválóan szerepel majd a riói játékokon.

Kívánjuk, hogy legalább olyan jól, mint ő Szöulban…