Egyedüli orvos a családban

Írta:  2014.12.03.
A huszonöt éves A Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság ünnepi közgyűlésén osztotta ki az arra érdemeseknek a Pestszentimréért díjat. A kitüntetettek közül most Dr. Léderer Imrét mutatjuk be.
– Sokat hallani háziorvosoktól a panaszt, miszerint elöregszik a szakma, utánpótlás pedig nincs. Valóban ilyen komor a helyzet?
– Igen. Én magam is elhagytam a hatvannegyedik évemet, szeretnék egy kicsit pihenni. De nem nagyon akad jelentkező az utódlásra. A praxisvásárlás a fővárosban nem működik. Kihalásos alapon kapja meg, fél év elteltével a praxist, ingyen az utód.
– Amikor elkezdte a pályát, akkor rózsásabb volt a helyzet?
– 1975-ben, az egyetem után először Újpesti Károlyi Kórház II. Belgyógyászati Osztályára, majd öt évvel később, az akkor átadott Dél-pesti Kórházba kerültem. Tíz évig dolgoztam ott, amelyből két és fél esztendeig hozzám tartozott az alapellátás felügyelete. Akkoriban, ha meghirdettünk egy háziorvosi állást, legkevesebb tizenöten biztosan pályáztak.

– Ma miért nem?
– Az orvosi egyetemről kibocsátottak száma nem pótolja az elhaltakét. Ráadásul annakidején háziorvosi szakvizsga nélkül is be lehetett tölteni az állásokat. Ma a végzést követő négy-ötévnyi rezidensi időt kórházban töltik a fiatalok, s mert ott is orvoshiány van, maradnak. Nagyon kevés az olyan elhivatott kolléga, aki azért jelentkezik az egyetemre, hogy háziorvos legyen.

Kiből lesz háziorvos?

– Ön háziorvos akart lenni?
– Négy éves koromban döntöttem el, hogy orvos leszek. Végzés után, mivel nincs valami nagy kézügyességem, manuális szak irányába nem mozdulhattam, így a belgyógyászat, illetve a gyerekgyógyászat felé fordultam. Az akkori álláslehetőségek miatt végül a belgyógyász ranglétrát jártam végig, egészen az osztályvezető-helyettességig. Utána kerültem a kórház vezetőségébe – a már említett alapellátást felügyelőként –, de az a munka nem adott lehetőséget szakmai kiteljesedésre. Ráadásul a gyógyítást megnehezítette a krónikus nővérhiány. Abban az időben az orvos besegített az ápolásba, a nővér forgatta a betegeket a segédápolók helyett. Így a gyógyulás folyamata nagyon nehézkes volt, ezért olyan helyet szerettem volna, ahol önálló lehetek és a munkát is magam szervezhetem. Ekkoriban indult a szabad orvosválasztás, adódott, hogy háziorvos legyek.
– Bevett gyakorlat, hogy a parxist a gyerek viszi tovább…
– Három gyermekem közül semelyik nem lett orvos. Egyikük most végzett közgazdasági szakon, másikuk szociológus, a harmadik pedig informatikus.

Ellenállóbb szervezet

– Tapasztalataim szerint, a háziorvosok nem kapják el a betegségeket, hiába találkoznak nap, mint nap fertőző betegekkel. Ennyire megerősödik az immunrendszerük?
– Óhatatlanul erősödik az apró fertőzésekre válaszul. Én, szerencsére, sosem voltam beteges alkat. Nincs ez mindenkinél így. Sokan minden járványt elkapnak. Tény, hogy nem létezik olyan kórokozó törzs, amivel mi ne találkoznánk. De ha mégis, akkor nagyon betegek leszünk.

– Sokat hallani arról, hogy az orvosok kiszolgálják a gyógyszergyárakat, tehát azért írnak fel bizonyos tablettákat, mert a gyártók ellenszolgáltatást adnak cserébe.
– A gyógyszergyárak mindent elkövetnek a háziorvosok megnyerése érdekében. Ennek elég nehéz ellenállni. Minden orvos szerepel a listájukon, aki sok receptet ír fel. Ha nekem bóvlit hoznak, vagy a gyártóban nem vagyok biztos, nem tudnak meggyőzni.
– Már pontosan kik?
– Úgy hívják őket, orvoslátogatók. Rendszeresen jelentkeznek. Általában azt kérik, próbáljuk ki az adott gyógyszert húsz betegen. Ha valakinél beválik, akkor biztosak benne, hogy attól kezdve azt fogja szedni.

Gyógyszer mértéktelenül

– Közkeletű összeesküvés elmélet szerint a gyártók, ha nem kell, akkor is rászoktatnak bennünket a gyógyszerekre…
– Ami tény: antibiotikumok, fájdalomcsillapítók terén valóban létezik túlszedés. A legkisebb megfázás esetén már kapkodjuk be a tablettákat, ami rendkívül károsan hat a baktérium ellenállóképesség kifejlődésére. Ugyanakkor Magyarországon rettenetesen rossz az emberek egészség-színvonala. Nem fordítunk kellő hangsúlyt a szűrővizsgálatokra.
– A gyógyszeres kezelés helyett sokan a természetgyógyászatot javasolják. Mit gondol ön erről?
– Nagyon sok betegség önmagától meggyógyul, mindenféle beavatkozás nélkül. Ezeknek a természetgyógyászok nagyon örülnek. Ugyanakkor egy középsúlyos hipertónia esetén én is azt mondom, adott esetben a betegnek, fogyjon le. A fogyás is egyfajta természetgyógyászat. Emésztési problémákkor is szóba jöhetnek gyógyteák. De, mondjuk, egy tüdőgyulladás esetén, ami bármikor eltályogosodhat, természetgyógyászati eszközökkel gyógyítani, elég bizarr.