Negyedszázada az idősekért

Írta:  2014.12.03.
A szociális munka napja alkalmából A kerület szociális gondozója elismerő címben részesült Pentz Istvánné gondozónő, a Somogyi László Szociális Szolgálat munkatársa.
Jóval túl az ünnepségen még mindig a könnyeit törölgeti, miközben ölében pihen az elismerő oklevél.
– Nálunk aztán komolyan működik a titoktartási kötelezettség – tréfálkozik, ugyanis ő volt az egyetlen, aki nem tudott arról, hogy kitüntetik ezen a napon. Huszonharmadik éve dolgozik a Somogyi László Szociális Szolgálatnál. Ez a második munkahelye, az előző a Szent Imre Kórház sebészete volt.

– Ők a mindenem – mondja a gondozottairól. – Több időt töltök velük, mint otthon.
Pedig otthon is várják… Frissen házasodott, mindössze négy hónapja.
– Tíz éve élünk együtt. A párom gondolt egyet, és megkérte a kezemet. Ő nem az a tervezgetős fajta, a tettek embere.
Negyven éve ismerik egymást. Húsz évig nem találkoztak, ám amikor ez újra megtörtént, ismét fellángolt a szerelem.
A férjén kívül gyermekei is várják otthon. Hárman, akik velük élnek. Ketten már elköltöztek. A legkisebb hat és fél, a legnagyobb huszonhat éves.
– Mi van önöknél reggel? – kérdezem.
– Káosz – hangzik a tömör válasz.
Férje takarítóként dolgozik éjszaka, vagyis szinte váltják egymást otthon, igazán pénteken találkoznak. Ekkora család mellett az idősgondozás is bravúrnak tűnik, ráadásul Pentz Istvánné most végzi a főiskolát, szociális munka szakon. Igaz, nem kizárólag az iskolapadban tanul. Úgy tartja, nem érthet mindenhez az ember, s ő bizony nem szégyell kérdezni a kollégáktól. A fiatalabbaktól sem, akik otthonosabban mozognak a számítógépek világában. És természetesen ők is kérdezhetnek tőle nyugodta, ha tud válaszol.
– Teljes az életem. Most érzem azt, hogy bezárult a kör. Én erre születtem.
– Ha belegondolunk, aki idős emberekkel foglalkozik, nem túl hosszú idő után búcsúzni kényszerül a gondozottaitól, méghozzá örökre – vetem közbe.
– Ezt nem lehet megszokni, de kezelni lehet a helyzetet. Sőt kell is, hogy az ember ne égjen ki, ne legyen depressziós. És nagyon fontos, hogy milyen háttér várja otthon.
Rugalmasnak tartja magát. Gyermekeinek sokat megenged, de ha kell, nemet mond. Akárcsak a rábízott időseknek.
– Úgy tartják, minden szakmának megvan a szépsége. A gondozói hivatásé mi? – teszem fel a kérdést.
– Noha azt mondják, az idősellátás nem sikerorientált, igenis vannak szépségei a munkánknak. Amikor például sikerül egy helyzetből úgy eljuttatni a végig a ránk bízott embert, hogy látszik rajta a boldogság.