Hulladékok kezelése

Írta:  2014.11.25.
Az Európai Hulladékcsökkentési Hét programjához kapcsolódva folytatjuk cikksorozatunkat.
A hulladékok kezelésének többféle módozata van.
A legegyszerűbb módja a hulladékok hulladéklerakón való elhelyezése. Ez az egyik legrégebbi és leg környezetszennyezőbb megoldás, ugyanis jelentős területeket foglal el, a régi, valamint az illegális hulladéklerakókból nagy mennyiségű káros anyag szabadul fel és kerül a levegőbe vagy a felszíni és felszín alatti vizekbe. A hulladéklerakók jelentős mennyiségű metánt bocsátanak a légkörbe, ami a szén-dioxidnál jelentősebb üvegházgáz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mai modern lerakók esetében a környezetszennyezést a lehető legkisebb szinten tartják.

A második szint a hulladékok égetése. Ez valamivel környezetkímélőbb hulladékkezelési megoldás, valamint a hulladék égetése során hőt lehet termelni, amit fűtésre, vagy energiatermelésre lehet használni. Az újabb irányelvek szerint ez utóbbi tekinthető inkább elfogadhatnak a jövő hulladék-gazdálkodását tekintve.
A harmadik szintet az újrahasznosítás jelenti. Ennek egyik legismertebb módja a szelektív hulladékgyűjtés. A jelentősége abban áll, hogy a hulladékban lévő azon anyagokat válogatják ki, gyűjtik külön, és adják tovább megfelelő módon (pl. fémek, PET-palack, papír), amelyek újrahasznosíthatók vagy újra feldolgozhatóak. Sajnos, hazai viszonylatban a szelektív hulladékgyűjtés tudatossága nem túlzottan magas mértékű, ami elsősorban a tájékozatlanság, a tájékoztatás hiánya, a környezeti nevelés és a nemtörődömség számlájára (NIMBY-effektus, ami az angol „not in my backyard” rövidítése) írható. A legtöbb szelektíven gyűjtött hulladékkal pedig később is találkozhatunk. Például, a szelektíven gyűjtött PET-palack legnagyobb felvásárlója Kína, amely állam feldolgozás után akár a ruhaiparban is hasznosítja azt. A szelektív hulladékgyűjtésnek több előnye is van, többek között kíméli a természeti erőforrásokat azáltal, hogy az újrahasznosított anyagok mennyisége miatt kevesebbet kell elvenni a természettől, valamint kevesebb hulladékot kell lerakókon elhelyezni. Adott esetben kevesebb energiát kell felhasználni az újrahasznosított anyagok feldolgozásakor, mintha azt az anyagot először állítanánk elő, és kevesebb káros anyag kibocsátással is járhat.
A negyedik szinten az újrahasználat található. Ebben Magyarország jelentős lemaradásban van. Elég csak elgondolkozni rajta, hogy az Ön környezetében hány olyan anyag/termék van, amit folyamatosan újra és újra használ (itt elsősorban csomagolóanyagra lehet gondolni, mint például üvegpalack). Nem sok ilyet fog találni, pedig jelentős kibocsátásokat lehetne vele megelőzni, és nagymértékű megtakarításokat lehetne vele elérni úgy a lakosság, mint az ipar területén.
Az ötödik, és egyben a legfejlettebb szintet a megelőzés jelenti, amitől jelen pillanatban igencsak messze vagyunk, ugyanis ezt a vásárlási szokások jelentős átalakulásával, a környezettudatosság magas szintű alkalmazásával lehetne csak elérni.
Egy-két speciális hulladéktípusról is érdemes szót ejteni, ami nem illeszkedik a hagyományos hulladék-gazdálkodás keretébe, általában azért, mert különleges elbánást igényelnek. A legismertebb ilyen hulladék a radioaktív hulladék, amely elsősorban a Paksi Atomerőműben keletkezik. Nem csak kiégett fűtőelemek, hanem a sugárzással szennyezett eszközök, védőeszközök is ide sorolhatók. Kisebb mennyiségben keletkezik kórházakban, kísérleti laboratóriumokban is. A speciális hulladékok közé lehet sorolni az állati eredetű, vagy a folyékony hulladékokat is.
Végezetül, általában az elérhető legjobb eljárás elvét alkalmazva törekedni kell a minél kevesebb hulladék termelésére, valamint az olyan technológiák alkalmazására, amelyekből a lehető legkevesebb hulladék keletkezik. A szennyező fizet elve alapján a hulladék termelője vagy birtokosa köteles a hulladékkezelés, ártalmatlanítás költségeit megfizetni.

Az Unió célja, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. Új irányelvek és törvények megalkotásával biztosíthatják mindezt. Egy már létező Uniós jogszabály szerint egyes hulladékok, amiket ma még annak nevezünk, megszűnnek hulladéknak lenni, a továbbiakban alapanyagként (ún.. waste-end, hulladék vége kategória), valamint melléktermékként fogják nyilvántartani, ami remélhetőleg számos jelenleg létező problémát fog orvosolni, habár minden szabály addig megfelelő, amíg betartják azt.

forrás: www.zoldmuzeum.hu

Korábbi cikkünk a témában