Kisgyerekkora óta foglalkozik képzőművészettel Csörgő Tamás, akinek életében az elhivatott munkának köszönhetően sorra jönnek az eredmények. 2014 januárjában a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay-pályázatának fődíjasa lett, így Barcsay-érmet kapott, amelyet még régen Borsos Miklós tervezett. A 2014–2015-ös tanévre a köztársasági ösztöndíjat is elnyerte, nemrégiben pedig a „Madách 150” elnevezésű művészeti pályázat különdíjasa lett.

– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Tervezőgrafikusnak tanulok, így szinte minden héten belekezdek valami új feladatba. Főleg pályázatokon veszek részt, amelyeken logót vagy egyéb grafikai szimbólumot kell készíteni. Ez többnyire csak gyakorlás, egyik sem éles munka, és a megvalósulásuk is sokszor kétséges, de szeretem, mert állandó kihívást jelent számomra. Emellett mindig van olyan nagyobb lélegzetvételű munkám is, amely inkább művészi jellegű. Ez lehet egy festmény vagy egy grafika, amelyet egy-két hónapig megállás nélkül készítek. Én többnyire a kihívásokat keresem, hogy műveimmel ki tudom-e fejezni azt, amit akarok. Munkáimban az aprólékos kivitelezés, a finom, részletgazdag kidolgozás és a precizitás figyelhető meg. Nem gesztusból dolgozok, inkább vagyok átgondolt és megfontolt alkotó.

Aprólékos látvány

– Milyen stílusban alkotsz?
– Elsősorban realisztikus képeket készítek, megpróbálom minél jobban visszaadni a látványt. Megőrülök a faktúrákért, nagyon szeretem őket, minden munkámban próbálok arra törekedni, hogy a modell felületét visszaadjam. Tehát ha például egy selyemdrapériát rajzolok le ceruzával, akkor a végletekig próbálok elmenni, míg el nem kezd a rajz selyemhatású lenni. Mindig szeretek egy kicsit tovább dolgozni a munkán, és arra hajazok, hogy kevésbé legyenek felismerhetők a technika sajátosságai. Egy ceruzarajznál nem hagyom meg annyira a ceruza vonalait, inkább finoman tónusozok, és a vonalak sokszor keresztezik egymást, így egy finom hálót képeznek. Ha a stílusomat jellemezni kellene, akkor azt mondanám rá, hogy realisztikus, és kicsit halad a hiperrealizmus felé.

Talán tíz év múlva

– Szerinted miben rejlik a sikereid titka?
– Csupán jókor voltam jó helyen. Nem tartom magam művésznek, sokat kell még fejlődnöm, hogy ezt mondhassam magamról, és talán éppen ez az, ami ennyire hajt engem, ezért próbálok egyszerre annyi mindent csinálni és több területen is helytállni. A művészet iránt már kisgyerekként elkezdtem érdeklődni, festő és kerámia szakkörre jártam. Majd a pályaválasztás következett, és a szüleimmel egy művészeti iskolát választottunk, ahol grafikusnak tanultam, és leérettségiztem. Jelenleg egyetemen tanulok, de amíg élek, fejlődni szeretnék. Magamhoz vagyok a legkritikusabb, de talán úgy tíz év múlva már elérem azt a szintet, hogy művésznek valljam magam.