Orbán atya az ünnepi beszédében Arkhimédesz, a szirakuzai természettudós egy mondatát is idézte, amellyel nem csupán hatással volt a közösségi házat megtöltő hívekre, de olyan igazságot is kimondott, amely tökéletesen illett az áldási ünnepséghez: mutassatok egy biztos pontot, s megfordítom a világot.
Minden szava igaz volt az atyának, hiszen a szemeretelepi katolikus hívők saját maguk gondolták ki, hogy milyen legyen az a 130 négyzetméteres terem, amely a jövőben, ahogy a neve is sugallja, a közösséget erősíti, annak tevékenységét szolgálja majd.
Igazolás, boldogság
A munka egyik „kovásza”, a szemeretelepi Szent István-plébániatemplom plébánosa, Neruda Károly elmondta, hogy mérhetetlen boldogsággal élte meg az építkezés, az alakuló, épülő közösségi ház elkészültének minden napját.
– Soha nem halványuló élmény marad ez számomra. Azért is, mert a híveink gazdagodtak lelkiekben ezzel a szép házzal, amelynek az emblémája – az egymás kezét fogó, a házat körbeölelő emberalakok – is a közösség, az együvé tartozás nélkülözhetetlenségét sugallja. És azért is tölt el örömmel, ha eszembe jut a közösségi ház, vagy éppenséggel abban tartózkodom, mert több mint kétéves szemeretelepi ittlétem hasznát, annak igazolását érzem kézzelfoghatóvá válni. Olyan értelemben, hogy ez valóban a miénk, amit mi teremtettünk, aminek mi örülhetünk, ami ennek a plébániának a kedves közösségét fogja szolgálni – vélekedett Neruda atya.
Hányatott sorsú épület
Ami magát az épületet, annak történetét illeti: a szemeretelepieket szolgálta már évtizedekkel ezelőtt is a Bajcsy-Zsilinszky úton álló, a „keresztségben” ma már a Don Bosco Közösségi Ház nevet viselő épület.
A negyvenes évek közepén a szalézi rend építette, hogy aztán nem sokkal később, azokban az „áldatlan” években, 1949 után államosítsák. Hosszú és nem mindig kikövezett úton került vissza a Magyar Katolikus Egyház tulajdonába, s mostanra meg- és felújításra szorult.
| A plébános imája Neruda Károly lelkipásztorhoz illő és méltó módon a saját imájával kérte az Úr áldását a közösségi házra: „Szentháromság Istenünk! Te képmásodra teremtetted az embert. Kérünk, áldd meg emberi kapcsolatainkat, hogy elhordozó szereteted megmutatkozzék bennünk és általunk a világban. Légy jelen Krisztus-hívő közösségünk életében, hogy hitben és bölcsességben építsük a lelki egységet. Az evangélium öröme mozgassa a szavainkat és a cselekedeteinket, hogy mindenki képessé váljék megmutatni a benne lakozó isteni szeretetet. Ámen.” |
Jöttek, segítettek
– Sokaknak tartozunk köszönettel azért, hogy itt építhetjük tovább a közösségünket. Mindenekelőtt Erdő Péter bíboros úrnak, aki még a tavalyi látogatása alkalmával ígért segítséget, amit be is váltott. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye volt a főtámogatónk. Jelentős összeggel segítette a ház megújulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és a kerületi önkormányzat is a segítségünkre volt két alkalommal. Természetesen a plébániának is volt önrésze, s még nem említettem meg azt a sok-sok munkaórát és segítséget, amellyel a példamutató közösséget alkotó híveink járultak hozzá ahhoz, hogy október elejétől büszkék lehessünk arra az épületre, amely valamennyi keresztyén emberé lesz – mondta a plébános.
Nyitva az ajtó, ha…
Bizonyára így lesz, mert mindenki előtt kitárja a kapuit a Don Bosco Közösségi Ház. Azok előtt persze, akik a sajátjuknak vallják a keresztyéni gondolkodást, értékeket, s akik jókedvűen, de kulturáltan tudnak szórakozni és örülni egymásnak.
Ha egymásra talál a ház és a szemeretelepiek, akkor, ahogy a név is elárulja, közösség születhet itt.
