– Mikor döntötted el, hogy szobrászattal szeretnél foglalkozni?
– Amióta az eszemet tudom, csak a szobrászat érdekelt. Ha jól emlékszem, már öt-hat éves koromban tudtam, mi szeretnék lenni, és mivel szeretnék foglalkozni. Ez az általános iskolában is végigkísért. Szerencsére már akkor volt lehetőségem gyakorolni a szakmát, hiszen Bucsek Noémi keramikusművész annak idején is vezette a Brassó Utcai Általános Iskolában a szakkört, amelyet azóta is nagy érdeklődés övez. Később a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, ismertebb nevén a Kisképzőben folytattam a tanulmányaimat, ahova szobrász szakra jártam. Kipróbáltam a kerámiát is, megtanultam korongozni, sőt a bőr, a bútorműves, az ötvös és az üvegműves szakra is átjárogattam dolgozni.
A gondolat művészete
– Milyen stílusban alkotsz? Hogyan jellemeznéd?
– Nem gondolom, hogy kötelezően kell lennie egy stílusnak, amelyet a művész a magáénak tud mondani. Szerintem formaalkotási szempontból nem árt nyitottnak lenni, több technikát és anyagot is kipróbálni. Én is egyelőre kísérletező fázisban vagyok, mégis a konceptuális szobrászat az, amit a legközelebb érzek magamhoz. Szeretek modell után dolgozni. A legfontosabb, hogy megértve a formát, vissza tudjam adni azt, ami igazán megfogott benne. Most például egy koponyát mintázok, amely feltehetően decemberre lesz kész. Ez nem konceptuális szobrászat, mégis otthon érzem magam benne.
Fiatal alkotók fóruma
– Bár még fiatal vagy, már te is felkarolsz művészeket. Hogyan működik ez?
– Nagyon fontos számomra a fiatalok támogatása, mivel tudom, hogy mennyire nehéz elindulni ezen a pályán. Nekem Árvay Zolta festőművész és Nádasdi Mihály szobrászművész, a Fehéren Feketén Galéria tulajdonosa volt a segítségemre, nekik köszönhetem, hogy a kerületi művészközösség teljes jogú és a MOHA művészeti egyesület legfiatalabb tagja lehetek. Emellett Nádasdi Mihály említette, hogy szeretne fiatalok munkáiból is kiállítást rendezni, segíteni a színre lépésüket és támogatni őket. Mivel korábban nem lehetett hallani itt élő fiatal művészekről, megkért engem, hogy keressem fel őket, hogy egy bemutatkozó kiállítással ők is bekerülhessenek a köztudatba. Szerencsére ez hamar meg is valósult, első közös kiállításunk idén októberben volt látható a galériában. A legnagyobb vágyam viszont az, hogy létrehozzak egy olyan művészeti egyesületet, amelyhez a huszonéves, pályakezdő művészek csatlakozhatnak. Remélem, hogy jövő ilyenkorra megvalósul ez a program.
