A gyermekeket a sport mellett az arcfestés is érdekelte
A szervező tudta
A sportnap szervezője, Konrád József, a PSK elnökségének tagja nem volt különösebben elkeseredve a lógó lábú esőtől.
– Nem örülünk ugyan, de hát ez van, így rendezzük meg a sportnapot, amelyre ebben a formájában immár nyolcadik alkalommal várjuk a vendégeket. Lesznek játékos vetélkedők, s a felnőtt férfiaknak és hölgyeknek focitornát is szervezünk. Már javában zajlik a hagyományos sakkvillámtorna, a délután és az este első fele pedig a bemutatók és a P. Box-koncert jegyében telik majd, hogy az esti órákban mi is tűzijátékkal köszöntsük az ünnepet és a vendégeinket. Az esővel meg nem törődünk, úgyis mi fogunk nyerni, mert sok-sok munkát fektettünk abba, hogy minden jól sikerüljön.
Úgy tűnik, tudhatott valamit Konrád József, mert néhány órával később már valóban napos és „sportnapos” idő várta azokat, akik kicsivel később érkeztek a PSK-pályára.
A csapatokat az eső sem zavarta
Filmre kéne venni
Arra a pályára, amelyen az őszi bajnoki meccseit játssza majd a BLSZ II. osztályában szereplő csapat. Az ünnep előtti hétvégén lejátszott első bajnoki mérkőzés jogot adhat a reménykedésre az imreieknek, mert idegenben nyertek 5-3-ra a Szabadkikötő ellen.
Az eső miatt nem éppen biliárdasztal-simaságúvá lett futballpályán tíz csapat vívott kétcsoportos tornát, s elnézve a lelkesedésüket meg az elveszett labdát nem ismerő hozzáállásukat, az jutott az ember eszébe: nem kellene filmre venni a meccseiket s lejátszani azokat az úgynevezett sztárfutballistáinknak?
Ártani biztosan nem ártana…
Ünnep – sporttal
A sportnap fővédnöke Lévai István Zoltán alpolgármester volt, aki elmondta:
„Múltja van már a Szent István-napi sportnapnak. Magukénak érzik az imrei lakosok, így aztán a reggeli rossz idő ellenére is sejteni lehetett, hogy sokan jönnek majd el. Nem is tévedtünk. Aki ezt a programot választotta, az sporttal, mozgással, az egészségét megőrzéséről szóló nappal ünnepelte meg államalapító szent királyunk ünnepét. Ahogy elnézem az érdeklődést, a résztvevők számát, azt mondhatom: sokan döntöttek így, s jól.”
Gyertek, új királyok!
Voltak persze olyanok is a Táncsicsban, akiket nem zavart sem felhő, sem eső, tán nem is tudtak róla. Nem, mert 64 kocka, a sakktábla fölé hajolva gondolkodtak azon, miként tudják legyőzni az ellenfelet.
Papp László, a PSK sakk-szakosztályának a vezetője maga is érdekelt volt a sakk-villámtornában, így aztán rövidre fogta a mondókáját, amely azonban nagyon is fontos volt.
– Láthatja, nem éppen fiatal emberek ülnek az asztaloknál, ami nagyon jó, de a legjobb az volna, ha fiatalokkal mérkőznének. Ők azonban alig-alig tévednek be hozzánk. Pedig ha megéreznék ennek a játéknak az ízét, azt, hogy milyen érzés egy-egy győzelem után a gratulációkat fogadni, akkor biztosan már most itt lennének közöttünk. Nagyon kell az utánpótlás, ezért is várunk minden 10 és 18 év közötti fiút és lányt, hogy jöjjön el hozzánk. Azt megígérhetem, hogy biztosan nem fognak csalódni ebben a gyönyörű játékban.
Aztán már ment is „villámozni” Papp László, mert várta őt a király, a királynő, miközben ő a szakosztály új királyait és királynőit várja…
A sakknál fontos a rutin, de az utánpótlásra is szükség van
A P. Box tudja…
A kitartóknak a délutáni órákban akár a tolsztoji mondás is az eszébe juthatott, miszerint aki várni tud, annak minden a maga idejében érkezik. Néhány óra múlva kisütött nap, s ez jótékonyan hatott mindenkire. Ennek is köszönhetően a délutáni programok után, az esti P. Box-koncerten nem véletlenül énekelte közösen a zenekar és a közönsége, hogy „Soha nem elég…”.
