– Olyan, amilyet csak egyszer él át az ember. Mert a papi pályám során lehetek még másutt is, más feladatkörrel megbízva, de ez volt az első alkalom, hogy Erdő Péter bíboros úr plébánossá nevezett ki. Felemelő, megtisztelő, felelősséggel teli, de leginkább az maradt meg, s van most is a lelkemben, hogy az irántam való bizalom alapján kaptam meg a szolgálat lehetőségét.
Szentendrei évek
– Fiatal atyaként kezdi meg itt a szolgálatát. Elnézve azonban az iskoláit és a papi életútját, mindig is közel volt a Jóistenhez.
– Már a születésem óta, mert hívő katolikus családban nőttem fel, s a templomba járás, a szentmisehallgatás végigkísérte az életemet. Mivel arrafelé laktunk, gyerekfejjel a rómaifürdői plébániatemplomba jártam vasárnaponként. Az általános iskola után pedig a szentendrei Ferences Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat.
– Személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy ott nem lehetett nem a Jóisten felé fordulni. Szent Ferenc mindenkit magával ragadott…
– Engem is, mert olyan nyugalom és béke vette körül az ott éveket eltöltő tanulókat, hogy máris Isten tenyerén érezhették magukat.
– Az ön életében is a Szentendrén eltöltött évek hozták meg a fordulatot, az elköteleződést?
– Akkor is úgy éreztem, s ma is így emlékezem vissza erre. Ami az elköteleződést, a papi hivatás felé fordulást illeti, ott, a „franciskánusi” falak között éreztem meg a hívást.
– Tudom, nem foglalható szavakba, de milyen volt?
– Nincs, nem is lehet válasz erre… Ha mégis közérthetően akarok valamit megfogalmazni erről, olyan, mintha az ember mindig azt érezné, hogy fel kell hívnia valakit, el kell mennie, el kell jutnia valakihez, mert az várja, dolga van vele…
– Meg lehet ezt hallani?
– Nyugalom és csend kell hozzá.
Lélekig ért
– Meghallotta, s ezáltal Szentendréről egyenes volt az útja a másik Duna-parti városba, Esztergomba…
– Az ottani érseki papnevelő intézetbe jártam öt éven át, hogy annak végeztével pappá szenteljenek.
– Lélekig ért a hívás, s következhettek a „munkás” hétköznapok. Hol szolgált korábban?
– Első kápláni szolgálati helyem Máriaremetén volt, onnan Budapestre kerültem, hogy azután visszatérhessek oda, ahonnan elindultam. Esztergomban szolgáltam, majd a bíboros úr kinevezett ki ennek a plébániának az élére.
Több szentmise
– Az utolsó plébános Udvarnoky László volt itt, az utóbbi években pedig Benke István atya szolgált a plébánián, úgynevezett oldallagos atyaként. Nem megbántva az így is az erején felül teljesítő Benke atyát, természetesen nem juthatott annyi figyelem a Barcika térre, mint amennyi megillette volna ezt a szép templomot és persze az itt élő híveket. Például csupán heti egyetlen szentmise volt. Ez is megszabhatja szolgálata első időszakát.
| Bence atya Barabás Bence Budapesten született 1981. július 15-én. 2006. június 17-én Esztergomban szentelték pappá. Diakónusi gyakorlaton a Budapest-Kelenföld Szent Gellért Plébánián vett részt 2005-ben. 2006 és 2009 között Máriaremetén, 2009 és 2012 között Rákosfalván, 2012-től mostanáig az esztergomi Szent Péter és Pál Plébánián volt káplán. Augusztus 1-jétől plébániai kormányzó (plébános) a Csákyligeti Szent József Plébánián. |
– A hívekkel közösen kell közösségi életet teremtenünk, megfogalmazni a céljainkat és naponta tenni is értük. Volt hitoktatás hitoktatóval, ezt folytatnunk kell az én munkám fontos részeként. Az eddigi heti egy szentmiséhez képest keddenként és csütörtökönként este fél héttől, szombat délelőttönként pedig tíztől lesz mise a megszokott vasárnapi tíz óráson túl.
Jelképek
– A beiktatási szentmiséjén Benke atyától megkapta a templom kulcsát és a Bibliát. Attól kezdve ön az első ember a plébánián, papi hivatása során először. A szentendrei hívás akár e két szép jelképben is testet ölthetett…
– Bizonyára, ám számomra a Jóisten köztünk léte, az itt élő keresztény lelkületű hívek, valamint ennek a templomnak a még jobbá, szebbé tétele jelenti az igazi szolgálatot.
