Kiss László, a szemeretelepi református közösség lelkésze
– A keresztyénség olyan műfaj, amelyben a tanítónak tanítvánnyá, a pásztornak kegyelemre szoruló báránykává kell lennie ahhoz, hogy szolgálatát áldással végezhesse.
Immár a 41. húsvéti szolgálatomra készülök, így már elő tudok kapni a tarsolyból sok azonnal használható szépet és jót. Megvallom, már el is kezdtem kotorászni a panelüzenetek között, pedig a szolgának éppen a rutin az ellensége. Rám fér tehát a húsvéti figyelmeztetés: „Mit keresitek a holtak között az élőt, nincs itt, hanem feltámadt!” (Lukács 24, 5-6). Krisztus nem panelüzenet akar adni, hanem önmagát közli a gyermekeivel.
A templomunk sem mauzóleumnak épül. Nem emlékhely, hanem az „imádság háza” (Máté 21,13). Itt a kommunikációnak oda-vissza kell működnie. Jézus közli magát velünk, válaszul mi az egész valónkat tárjuk elé. Ez a találkozás az, ami gyógyító, felemelő. Ezután ugyanis már nem „szuvenírt” viszünk haza, hanem az élő Krisztus belénk oltott indulatát.
Egy pásztor ennél szebbet nem is kívánhat.
Neruda Károly, a szemeretelepi katolikus közösség plébánosa
– Amikor valami fontossá válik az életünk egy-egy szakaszában, akkor kiemelt figyelemmel fordulunk azon ismeretek felé, amelyek kapcsolatba hozhatók vele. Ha pályaválasztás előtt állunk, akkor felfedezzük, milyen sok információ vesz körül bennünket a témához kötődően. Ha házasságra készülünk, vagy gyermek érkezik a családba, hirtelen megnövekszik azon ismeretek száma, amelyek ezekről szólnak. A pszichológia is felismerte, hogy az ember a figyelemmel jelöli ki azt az ismeretet, amelyet az érzékelés-észlelés folyamatában később elmélyültebben magába fogad.
A nagyböjti és a húsvéti időszak meghívást hordoz, hogy figyelmünket a lélekre irányítsuk. E szellemi meghívólevelet elfogadva érzékenyített értelemmel és szívvel rátaláltam egy üzenetre. Alexandriai Philón, aki a zsidó gondolkodást igyekezett összhangba hozni a görög filozófiai gondolkodással, így ír: „Légy kedves mindenkihez, mert bárki, akivel találkozol, kemény csatát vív.” Jézus megélte a szenvedést, és megtapasztalta az új élet hasadását is. A philóni üzenetet közel engedve magamhoz felismertem, hogy Isten az, aki a leginkább megérti, és ezért tiszteli az embert. Engem is arra indít, hogy törekedjek hozzá hasonló humanista lenni. Ez az én felismerésem e szép időszakban. Szívből kívánom mindenkinek, hogy a húsvéti időszakban sikerüljön a figyelmét a lélek dolgaira irányítani és ebből meríteni örömöt.
