A Lakatos-lakótelep idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az esemény kapcsán a 2002-ben alakult Lakatos Lakótelep Környezetéért Egyesület külön programsorozattal készül. Az egyesület a munkája során kiemelt hangsúlyt helyez a zöldterületeit, a környezetét védő lakótelep kialakítására és a közösségformáló ünnepségek szervezésére. Most sem lesz ez másképp, hiszen az egyesület felhívással fordul a lakossághoz: régi fényképek és emlékek előkeresését kérik, hogy ezek megosztásával mindenki közelebb kerülhessen egy emlékkel a lakótelep személyes történetéhez. A lakótelep múltjának bemutatása a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjteménynek, Feitl István munkásságának és Kovács Márknak, a lakóteleppel kapcsolatos gyűjtemény összeállítójának köszönhető.

Az alapok

A 60-as évek lakásínségének enyhítésére a körzetben egy 2500 lakást biztosító nagy beruházás indult. A lakótelep kialakítása váratlanul érte a kerületet. Alig öt hónappal később már rohamtempóban zajlott a kivitelezés. Nem túlzás ez az állítás, hiszen a megfeszített tempó miatt a kivitelező vállalat már a kezdet kezdetén munkaerőhiánnyal küzdött. A kiválasztott területen mindent az alapoktól kellett kialakítani, mivel a közművek megtervezése és bevezetése is ekkor történt meg. A kijelölt övezetben 101 házat kellett kisajátítani, de utóbb kiderült, hogy sok házat fölöslegesen bontottak le, és ez személyes tragédiákhoz is vezetett. 1962-ben a Szála-erdő helyén kezdődött meg az építkezés.

Ma is ugyanott állnak A Lakatos-lakótelep építésekor a kerületi tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy igényes szobrokkal díszíti a parkos területeket. Végül négy képzőművészeti alkotás kapott helyet. Az egyik a mészkőből készült Pingvincsalád, Borics Pál kerületi kőfaragó mester alkotása, amely a telep jelképévé vált. A másik három alkotás: Ungvári Lajos Ülő nője, ifj. Szabó István Anya gyermekével elnevezésű szobra és Németh Mihály Olvasó nője.

Az alapok lerakását követően alig egy évvel már be is költöztek a lakótelep első lakói. Bár az építkezés csak 1970-ben fejeződött be, a mai Eötvös Loránd Általános Iskola és két óvoda már a 60-as évek közepén megkezdte működését. Nem véletlen, hiszen a kerületi tanács elengedhetetlennek tartotta a kiegészítő létesítmények időben való megépítését. Ez bölcsődét, óvodát, iskolát, gyógyszertárat, orvosi rendelőket és üzleteket jelentett. Az építés viszont olykor döcögősen folyt, így egyes intézményeket átmenetileg mégis nélkülözhetőnek ítéltek, vagy különböző ideiglenes kényszermegoldásokkal helyettesítettek. A szolgáltató központok végül 1967-re készültek el.

Nyerő tervek

A tervekben Brenner János okleves építészmérnöknek köszönhetően egy élhető lakótelep képe rajzolódott ki, nagy zöldterületekkel és nyílt felépítéssel. Brenner pályája gyorsan ívelt felfelé, már fiatalon jelentős városrendezési tervekben vett részt. Hamar a Budapest általános rendezési tervének kidolgozásával foglalkozó szakosztály vezetőjének választották. Lakatos-lakótelepi településtervezési munkája elismeréseképpen 1964-ben Ybl Miklós-díjat kapott. Felesége, Brenner Jánosné a telep lakóházait tervezte. A parkosítás átgondolt koncepció alapján, speciális növényzet kiválasztásával történt. Ötven évvel később elmondható, hogy a tervek jól sikerültek, a telepen nagy fákkal és bokrokkal tarkított valódi zöldövezet alakult ki.

A lelket nem kell ápolni A kor szokásainak megfelelően a számos kiegészítő létesítmény mellett semmilyen templomot nem terveztek a lakótelepre, hiszen a népköztársaság irányítói szerint a szocialista, modern embernek a lélek ápolására nem volt szüksége.

A Pestszentlőrincen elindult gyors ütemű lakásépítéssel azonban az ivóvíz-kapacitás nem tudta tartani a tempót, így a 80-as évek elején víztornyot terveztek az ellátás kiegészítésére. A Vízügyi Építő Vállalat által kivitelezett torony 1983-ban állt üzembe. A 60-70 méter magas torony belsejében két különálló tartályrészt alakítottak ki, körülbelül 3000 köbméter tárolókapacitással. A víztorony ma is meghatározza a lakóövezet mellett lévő ipartelep látképét.