– Kérem, tegye élővé a hivatalos, száraz megfogalmazást: kosárlabda-sportági osztály indul, körzeten kívüli beiskolázással…
– Ez nem lesz nehéz, s bízom benne, hogy a leendő diákjaink, hangsúlyozom, a jövő kosárlabdázói, nem a „szárazságot” látják meg benne. A dolog egyszerű: nemcsak a fővárosból, hanem az egész országból várjuk az iskolát kezdő gyerekeket, ha meg tudják oldani az ittlétüket, hogy legyenek Kondor-diákok, legyenek a mi tanulóink, legyenek a sportág utánpótlását jelentő diákjaink.
A Kondor múltja
– Hogyan jött a gondolat, s miért éppen a Kondor lett az úttörő a kerületben?
– Tavaly szeptemberben ajánlottuk, hogy az iskolánk a Zsíros Kosárlabda Akadémia keretében már hatéves kortól oktassa a sportágat. Egyetlen ellenvetés sem volt, így aztán a következő tanévben a szó sportos értelmében megújul az iskolánk, új korszak kezdődik. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a mi kezdeményezésünkre iratkozhat fel a kerület sportágai közé a kosárlabdázás, az a válaszom, hogy azért, mert múltunk van.
| Néhány szó a névadóról Zsíros Tibor, vagy ahogyan sokan ismerték, Zsizsi bácsi, kosárlabdázó, mesteredző volt, s tagja az 1955-ös kosárlabda-aranycsapatunknak. Edzőként, szövetségi kapitányként és játékvezetőként is beírta magát a sportág hazai aranykönyvébe. Az 1930-ban született Zsíros Tibor életének 83. évében hunyt el, 2013. február 13-án. |
– Így aztán a Kondor lehet alkalmas arra, hogy megteremtse a jövőt. Mert vitathatatlan ugyan, hogy a régmúlt sikereit felemlegethetjük, de azzal előrébb nem jutunk, mint ahogyan egy másik labdajáték is csak visszapillantgat, megsimogatja magát, miközben évtizedek óta nélkülünk játsszák le a jelentős eseményeket…
– Egyértelmű, hogy a jövő, a minőségi utánpótlás megteremtésére nagy szükség van. Az iskolánk, szerénytelenség nélkül mondhatom, már letett valamit, és tán tudja is, mi a siker titka. Tizenhárom éve, 2002-ben már volt kosaras osztályunk, s nem is jegyzetlen. A Budapest-bajnokságban az első helyen végeztünk sokak elámulására és a mi nagy örömünkre.
Komolyan vett küldetés
– A Vida név ismerős lehet a kosarazást ismerők, szeretők körében.
– Jólesik, hogy mondja, mert mindenki büszke, hogy ne mondjam, hiú a sportpályafutására. Ifjú koromban, tehát nem tegnap, az NB I-ben játszottam, a Ganz-Mávagban, majd a Kőbányai Sörgyárban. Mit mondjak? Gyönyörű időszaka volt ez az életemnek, minden pillanatára emlékezni szeretnék. Akárcsak a fiam karrierjére, aki NB I-es kosárlabda-játékvezető.
– Akkor nincs itt mit keresgélni, megvan a „fertőzés” oka…
– Közös ügyünk a kosárlabdázás, a sikerekhez kellettek a testnevelő kollégák és elsősorban a gyerekek. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha ők nem akarták volna, akkor nem lettünk volna bajnokok. Az elmúlt 35 év során együtt sírtunk, együtt nevettünk, így nincs csodálkoznivaló azon, hogy a padokból becsületes emberkék kerültek ki, a tanáriban pedig tisztességes felnőttek ülnek a mai napig.
– Akkor legalább lesz mit folytatni, lesz mire büszkének lenni, ha beindul a kosárosztály.
– Azon vagyunk mindahányan, s látom a kollégáimon, hogy komolyan veszik ezt a küldetést, ha mondhatom így.
Szülői és alkalmasságik
– Igaz, hogy még csak februárban járunk, de feltételezem, hogy az előkészületek már megkezdődtek.
– Pontos menetrendünk van. Azon gyerekek szüleinek, akik a kosaras osztályba szeretnének járni, február 18-án 17 órától tartunk tájékoztató jellegű szülőit az iskolában. A lényeg, az alkalmassági vizsga március 4-én fél öttől lesz, ugyancsak az iskolában, a pótalkalmasságit pedig két héttel később, március 18-án rendezzük meg. Azt is fél öttől és azt is az iskolában. Ezek a legfontosabb adatok, a többi pedig úgyis ott, akkor dől el, akkor lesz a ki mit tud…
