Életének 88. évében, hosszas betegeskedés után elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, aki a fájón emlékezetes 1954-es világbajnoki ezüstérmét és az örökre feledhetetlen 1960-as olimpiai aranyérmét is magával vitte – ahogy a család fogalmazott a hűséges férj és gondos édesapa halálhírének a bejelentésekor – a „Teremtőjéhez”.

Olyan sportember hagyott itt bennünket, akihez hasonló talentumúak bizonyára lesznek, de olyan alázatos, céltudatos, a sportot, a rá bízott hálót a „vérével” is megvédő kapus lehet, hogy már soha.
Június 13-án, 11 óra 20 perckor úgy ment el a Fekete Párduc, ahogyan élt. Csöndesen, békében, a sorsába belenyugodva, de teljes életet hagyva maga mögött.
Biztos vagyok abban, hogy a szája sarkában az utánozhatatlan, rá jellemző „grosicsos mosollyal” és még az utolsó lövést is védeni akaró, tétova mozdulattal.
Ez már nem sikerült…
Áldjon meg, vegyen maga mellé téged a Teremtő, Gyula bácsi!