A budapesti ITF-torna megnyerését követően – és az év végi iskolai beszámolók után – Olaszország felé vette az irányt Máté. Az első állomás Foligno volt, ahova Gulyás István szövetségi edző társaságában utazott.
Búcsú rövidítésben
A Lillo Pucci-emlékversenyen 64-es főtábláról indult a mezőny.
A tornára egy nappal korábban érkezett Máté, így volt ideje akklimatizálódni. A verseny a legmagasabban kvalifikált 1-es kategóriájú volt. A magyar fiú a főtáblán kezdett, s csak egyéniben indult. Az első három fordulót könnyen vette, három olasz legyőzésével már a 8-ban volt. Itt találkozott azzal az argentinnal, aki egy héttel korábban is 1-es kategóriájú tornát nyert. Az első szett 6:2 volt Máté javára, a második pedig 6:2 az argentinnak. A mindent eldöntő harmadikban Máté izomgörcstől szenvedett, ami 6:6-nál már olyan súlyos volt, hogy alig tudott futni és szerválni. Az argentin ki is használta ezt, s 7:2-re nyerte a rövidítést. Hatalmas meccs, hatalmas küzdelem, de végül Máté búcsúzott Folignótól. Ez a találkozó azok közé fog tartozni a pályája során, amelyek végigkísérik, amelyek „beleépülnek”. Nagy, emlékezetes csata volt…
Következett Milánó, ahol Mátét már az edzője, Roman Hajdusik várta. Ez a verseny a Torneo Avvenire nevet viselte, erős mezőnnyel, s az év talán legfontosabbika volt az Európai Tenisz Szövetség által szervezettek közül. Ott volt mindenki, aki számít: a legjobb 16 éven aluliak a világ minden tájáról, szponzorok, akadémiák vezetői, menedzserek. Szép környezetben, 12 pályán ütötték a labdát a fiatalok, ugyancsak 64-es főtábláról indulva. Máté 2. kiemeltként vágott neki a küzdelmeknek. Az első körben 6:1, 6:1-gyel melegített be egy olasz ellen, majd egy újabb argentin következett, akit 6:1, 6:3-ra vert. Aztán megint egy olasz, Balzerani következett a 33 fokos hőségben. Máté őt is legyőzte, s ezzel a 8 közé jutott.
Úgy tűnik, az elfáradni nem tudó magyarnak kedvezett a mediterrán hőség, mert 6:3, 6:3 arányban búcsúztatta a hazai pályán játszó ellenfelét, akárcsak egy nappal később a salakspecialista argentin Carabellit. Ő 6:1, 6:3-ra maradt alul a magyar versenyzővel szemben. Megvolt tehát a bravúr a milánói tornán, de kérdés volt, hogy meglesz-e a végső győzelem is a dél-koreai Csan Jong Oh ellen.
Nagy lépés
Sajnos, nem lett meg… Máté, vezetés után, három szettben kikapott az ázsiaitól (6:3, 3:6, 0:6), így ezüstérmes lett a rangos milánói tornán. Tudni kell, hogy a finálét hatalmas közönség előtt, a centerpályán tartották. Utána ünnepélyes eredményhirdetés, himnuszok következtek – ahogy a nagyoknál.
Nincs mese, Máténak ezt is meg kell szoknia, ezt is meg kell tanulnia, hiszen ez is hozzátartozik, ha a legjobbak közé akar kerülni.
Mindenesetre Milánóban nagy lépést tett a „nagykorúság” felé, így megnövekedett önbizalommal utazhat a németországi és az ausztriai versenyekre.
