Tény, hogy egy órával a kezdés előtt nem volt telt házas a sátor az egy hónapon át tartó esemény első meccse, a Brazília–Horvátország-találkozó előtt, de oda se neki.
– Így volt ez két éve is, a lengyel–ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság első összecsapása előtt, hogy aztán a későbbi napokon minden hely foglalt legyen. Közönségsiker volt akkor is, miért ne lenne most is az? – mondta-kérdezte a program egyik szervezője, Baumann Gizella, a Városgazda Zrt. vezérigazgatójának tanácsadója. – Azért vagyok biztos ebben, mert aki bejön ide, aki itt nézi végig a mérkőzéseket, az csak jót, csak minőséget kap.
Jobb teli gyomorral
Joggal célzott a minőségre az egykori válogatott atléta, mert amit az óriási LED-kivetítőn láthatnak a nézők, az garantáltan minőség lesz, egészen július közepéig, hiszen a földkerekség legjobb focistái mutatják be a tudásukat százmillióknak szerte a világon. A parádés alakítások eljutnak az afrikai falvakba és a dél-amerikai esőerdőbe ugyanúgy, mint az európai nagyvárosok pubjaiba. Így aztán elképzelhetetlen, hogy Lőrinc és Imre népe kimaradjon az élményből.
A sportminőségen túl nem szabad, nem lehet elmenni a kulináris élvezetek mellett sem, mert bár a foci a főszereplő, mégiscsak jobb teli gyomorral szurkolni a kiválasztott csapatnak. A finomságokról a Bókay-kert étterme gondoskodik, amely már az első napon az asztalra tette a „referenciamunkáját”. Sertéspörköltből, sült csülökből és sült kolbászból választhatott a nagyérdemű, s meg is tette. Tegyük hozzá: olyan méltányos árakon, amelyek láttán rögvest két adagot kért az éhes ember…
Válogatott szépségek
Mondtuk, nem volt tömeg az első meccs előtt a sátorban, ezért járt még nagyobb kalapemelés a SZAC-futballistáknak, akik az edzés után a sátorba jöttek, s ott nézték végig a nyitóderbit, a házigazda zajos-sikeres bemutatkozását, 3-1-es győzelmét.
A többség érezhetően a zöld-sárgáknak, az ötszörös világelsőknek szurkolt, de a „jobb érzésűek” odaálltak a kicsi, de egyébként igencsak jó erőkből álló horvát válogatott mellé.
Hogy mit láttak, azt tudhatjuk, de hogy min élvezhették végig mindezt, az megér néhány mondatot.
Egy óriási LED-kivetítőn jut el a kép a lőrinci sportsátorba, így mindenki szinte ott érezheti magát Sao Paulóban, még ha nem is „zsongja” körül az embert annyi hibátlanul csinos hölgy, ahányan a falról mosolyognak a világra.
Persze nyugi, fociról van szó, nem másról…
Amint az várható volt, szombat estére, június 14-re, a hivatalos megnyitásra már csaknem megtelt a sátor.
Ők csak tudják…
Ughy Attila polgármester köszöntőjében elmondta, hogy más a hangulata annak, ha barátok társaságában nézik a meccseket a szurkolók, s bizonyára a feleségek is elnézőbbek, és megértik: a futball ünnepe kihagyhatatlan, hiszen csak négyévenként rendezik meg, s nem is tart olyan sokáig…
Ezt követően kihirdették az ugyancsak szombaton megrendezett Focisuli-vb eredményét. Természetesen ott volt, mint aznapi szakkommentátor, a két egykori válogatott futballista, Kiss László és Pisont István, akiknek volt kedves szavuk, irányt mutató mondatuk a 10-11 éves fiúkhoz: soha ne adják fel, mert mindent megér, amikor majd a felnőttek között, netán a válogatottban futhatnak ki egyszer a pályára.
Ők csak tudják…
