
– Pestszentimrén döntően a munkásmozgalomban részt vevő nagyon szegény emberek laktak, akik a lőrinci, kispesti gyárakban dolgoztak. Hittek a 20-as évek kommunista ideológiájában, és csalódtak Rákosi rendszerében, aki egyébként nem is mert soha idelátogatni. Egy másik érdekesség, hogy az 50-es években semmiféle atrocitás nem történt itt, amiért 56-ban vissza lehetett volna vágni – mesélte a helytörténész.
Az első ember lakosztálya
A látogatók egy komplett pártirodát is megtekinthetnek, amelyet korabeli kellékekkel rendeztek be a kiállítók, és amely élethűen adja vissza egy párttitkár irodáját. A múltat visszaidéző iroda mellett eredeti dokumentumokat is bemutatnak az 1956-os történésekről, például a forradalmi bizottság megalakulásáról készült jegyzőkönyvet.
– Úgy is mondhatjuk, hogy az imreiek szerencsés helyzetben voltak 56-ban, mert senkit sem végeztek ki, és senki sem került börtönbe. A bevonuló oroszokkal is szerencsénk volt, mert nem a tömegbe, hanem az emberek feje fölé lőttek, egyetlen egy helyi ember halt meg egy eltévedt golyótól, illetőleg egy másik a fülén sérült meg – avatott be bennünket Pándy Tamás, aki gyermekként élte meg az eseményeket.
A párttitkár
Lazányi László párttitkár hű maradt az eszméihez: élete végéig egy istállóból átalakított, talajvizes házban lakott, pedig évekig ő volt a lakásosztály vezetője. Bár 1956 előtt élet-halál ura volt Pestimrén, senkit sem bántott, ezért nem kellett elmenekülnie, a forradalom alatt nem érték atrocitások a lakosság részéről.