Nem volt, nem lehetett csodálkozni való azon, hogy napközben nem sikerült elérni Marosi Ádámot, a kerületben élő, a Honvédban sportoló öttusázót. Nem, mert neki nem egy sportága van, hanem rögtön öt, így aztán szinte reggeltől estig sportpályákon tölti a napjait. Amikor aztán este felvette a telefont, megtudtuk tőle, hogy nem véletlenül tusázott egész nap, mert rendkívül sűrű év vár az olimpiai bronzérmes kiválóságra.

- Gondolom, tele van a telefonja üzenetekkel, mire a nap végén végig tudja olvasni azokat…

- Nem mondom, hogy nem kapok sok hívást, de az edzések közben nem igazán törődöm ezekkel, mert akkor az egyikre sem tudnék figyelni. Sem a telefonra, sem az edzésre. Így aztán inkább estére hagyom valamennyit.

- Most végre szabad a gazda, beszélgessünk egy kicsit.

- Hallgatom, kérdezzen…

- Mit csinált ma, mely tusákat gyakorolta, már amennyiben a hosszú-hosszú évek óta sorompóban lévő sportember esetében használható ez a szó.

- Talán nem is a gyakorlás illik ide, inkább arról van szó, hogy azt tettem ma is, amit már nem is tudom mióta.

- Mennyi ez a „nem is tudom?”

- Már túl vagyok a nyerő számon, a 21-en is. A 22. évemet, vagy ha úgy tetszik, idényemet töltöm, s a változatosság kedvéért éppen alapozom..

- Lehet még a szó klasszikus értelmében alapozásról beszélni egy olyan sportoló esetében, aki kis túlzással le sem jön a pályáról?

- Ha ezt nézzük, akkor nem, de mivel ez az időszak most versenyek nélkül telik, lehet, hogy emiatt használtam ezt a szót.

- Ma mivel töltötte a napját?

- Ma sem unatkoztam, mert a konditeremben kezdtem, erősítettem, aztán futottam, végül pedig célra tartottam egy kicsit a lőállásban.

- Vagyis nem lőtt, csak „megkereste” a 10-est a céltáblán, s azzal nézett szembe.

- Valahogy így.

- Gondolom, ennél azért jobban esett a futás, mert azt nem csak imitálni kellett.

- Igen, még akkor is, ha ez azért fárasztó.

- Mennyi futott ma?

- Nem tudom, mert szinte minden van egy néhány, vagy éppen több kilométer, s ezekből már olyan sokat eltalpaltam, hogy nem számolom. Ott az edzéstervem, abban benne van, ezt az edzőim állították össze, megbízom bennük.

- Feltételezem, nélkülük nem is tudná teljes odafigyeléssel végezni az edzésmunkáját. Biztosan annyi edzője van, amennyi a tusák száma. Elárulná a nevüket? Azért kérdem, mert ezek az emberek alig-alig kerülnek a nyilvánosság elé, legföljebb csak akkor, ha az adott sportoló olimpiai-, világ-, vagy Európa-bajnok lesz, pedig az érmekben ők is benne vannak…

- Jogos, mert tényleg a háttérben melóznak, s nem is keveset. Akkor felsorolom őket, s örömmel teszem. A vívóedzéseimet Halla Péter irányítja, az úszásomra Kovács Gábor figyel, a lovaglás Belapka Gáboré, a lövészetemet Tesánszky Mihály irányítja, s futóedzések főnöke pedig Serfőző Sándor. Így néz ki a csapatunk.

- Van kedvenc?

- Tényleg nincs, mert valamennyiük kiváló szakember, arról nem beszélve, hogy a legjobbat akarják nekem, a legtöbbet akarják kihozni belőlem.

- Érthető, hiszen ez az ő érdekük is.

- Meg aztán, legalábbis képzeletben, ők is ott állnak velem a dobogón, mert ha én megérdemlem, akkor ők is…

- Ha az edzéseket tekintve nem is, a versenyekre pillantva „uborkák” ezek a hónapok, nem kell idegeskedni a pontok, a helyezések miatt.

- Nem is baj, feszülük majd még eleget azon, hogy ki áll előrébb egy-egy versenyen.

- Mivel telt az elmúlt időszak, s mi az, ami vár önre az elkövetkező hónapokban?

- A novembert teljesen kihagytam, pihentem, lazítottam, rám is fért.

- Mondja, ennyi kegyetlenül nehéz szezon után ki tud kapcsolni?

- Százszázalékosan nem, mert ehhez már túl sok a 22 év, de jólesik néha, hogy reggelenként nem kell arra ébrednem, hogy irány az uszoda, vagy lovarda.

- Arra még nem válaszolt, hogy mi lesz a menü a belátható jövőben…

- Ha van ideje, felsorolhatom… Január végén hazai fedett pályás verseny, aztán jön az egyiptomi Vk-forduló, majd a bulgáriai, aztán meg a budapesti Vk-forduló. Ami a szabadtéri versenyeket illeti, május elején lesz a szabadtéri Világ-kupa-forduló, majd a legfontosabb verseny, a kínai világbajnokság következik május végén.

- Utána azért csak kap egy kis levegőt…

- Ami a versenyeket illeti, igen, de az edzések azok zakatolnak.

- Azt hiszem egy öttusázó, pontosabban az öttusázók élete olyan, hogy sosem áll le, nincs akár egyetlen napnyi szünet sem.

- Pihenésre azért szükség van, mert sem vagyunk robotok.

- Csalódnék, ha azt mondaná, hogy lesz egy hosszabb pihenője…

- Nem kell csalódnia, mert rögtön az év elején Ciprusra utazunk, ott lesz edzőtábor, hogy utána megint itthon folytassuk.

- Egyelőre a mínuszok az urak. Hogy viseli?

- Engem nem zavar különösebben, mert hamar bemelegszem, akkor meg már teljesen mindegy, hogy hány fok van.

- Azt mondta, hogy a 22. alapozását kezdte meg. Kérem, őszintén árulja el: nem unja, nem fásult bele?

- Nem, mert minden edzés más és más, meg egyébként is, nekem, s azt hiszem, nekünk, élsportolóknak, ez az életünk, ami annyi szépet és jót rejt.

- Meg néha csalódást is...

- Ez a sportág is olyan, mint az élet…