Testvérvárosi megállapodást ír alá ősszel a XVIII. kerület Székelyudvarhellyel. A székelyföldi város és dél-lengyelországi testvértelepülésünk, Dąbrowa-Tarnowska járás küldöttsége a kerületi közélet képviselőivel együtt ünnepelte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 171. évfordulóját.
Összetartozás a Kárpát-medencében – ez volt a legfőbb gondolata a március 15-i kerületi ünnepségsorozatnak: összetartozás egykor és ma. A történelem iránt érdeklődők jól tudják, hogy az 1848-as forradalmat követő szabadságharc a történelmi Magyarország egész területén zajlott, és hogy a Pestről induló küzdelemhez nemcsak a magyarság egymástól távol élő csoportjai – például a székelyek vagy a Kárpátok között élők – csatlakoztak, hanem fiatal lengyel önkéntesek is, élükön olyan magasan képzett katonatisztekkel, mint Bulharyn, Woroniecki, Dembiński, Bem.
Közös ünnep
Érthető tehát, hogy a március 14-én a Kossuth téren tartott központi kerületi ünnepséghez, illetve a Rózsa Művelődési Házban rendezett kitüntetési ceremóniához lengyel testvértelepülésünk, Dąbrowa-Tarnowska járás küldöttsége is csatlakozott, ahogyan képviseltette magát a kárpátaljai testvérváros, Técső, valamint Székelyudvarhely is.
|
Akik koszorúztak
|
Ez utóbbi régi-új testvér a XVIII. kerület számára, mert 1941-ben az akkor még önálló település, Pestlőrinc kötött már együttműködési szerződést vele. Ughy Attila polgármester – a Rózsában szervezett ünnepségen bejelentve, hogy ősszel aláírják a szerződést – úgy fogalmazott, hogy ez is az elődök által ránk hagyott örökség gondozása: a kapcsolatok, az összetartozás ápolása.
Küzdeni kötelező
– Nem szabad a sorsunkba beletörődni, kötelességünk küzdeni. Ha 1848 hősei beletörődtek volna abba, amit a sors kimért nekik, ma nem ünnepelhetnénk így együtt – fogalmazott a Petőfi-szobornál elmondott beszédében Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere, aki 1848 példájára hivatkozva kiemelte az összetartozás és az összefogás erejét. – A magyar szabadságharcosokat 1849-ben csak nagyon erős túlerővel, a nemzetiségek feltüzelésével és az orosz haderő segítségével tudták legyőzni. Mindez azt mutatja, amit ma sem szabad elfelejtenünk: külön-külön elbukunk mind, de együtt erősek vagyunk.
Hétköznapi szófordulattal hajlamosak vagyunk úgy fogalmazni, hogy az 1848–49-es szabadságharc elbukott. A Kossuth téren március 14-én beszédet mondó dr. Anka László felszólalásának két üzenete volt. Az egyik épp az, hogy ne úgy gondoljunk a szabadságharca, mint elbukott küzdelemre.
A leghosszabb szabadságharc
– Több dologra is büszkék lehetünk a forradalommal és a szabadságharccal kapcsolatban – mondta a történész. – Az egyik az, hogy a forradalmunk vértelen volt. Ilyenre nem akadt még egy példa Európában, valamennyi felkelés, forradalom követelt áldozatokat már az elején. A másik az, hogy bár a magyar seregeknek roppant túlerővel kellett szembenézniük, ez volt a kontinens legtovább tartó függetlenségi háborúja.
|
Técsőről is érkeztek Több fellépő színesítette a március 14-i Kossuth téri megemlékezést. A Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum két diákja, Kegyes Brigitta és Vadalma Szabrina Petőfi-verseket szavalt, a Kiss Kata Zenekar dalai pedig a magyarság megéléséről szóltak a közönséghez. |
Anka László emlékeztetett arra, hogy amíg a magyar kormány az áprilisban megalkotott törvények alkalmazásával volt elfoglalva, addig az osztrákok már háborúra készültek, erőt gyűjtöttek. Ennek az volt a záró eseménye, amikor Ferdinánd császár hatálytalanította a korábban saját maga által szentesített törvényeket, és a hadijogot léptette érvénybe. Ezzel kezdődött meg a fegyveres támadás a fiatal magyar demokrácia ellen.
Páratlan törvények
A történész szerint az áprilisi törvényekre is büszkék lehetünk. Ilyen típusú, minden nemzetiségnek jogokat biztosító alkotmány ekkoriban csak Belgiumban volt érvényben, Európában teljesen ismeretlen volt.
– Gondoljunk bele abba, hogy az a lendület, amely Pesten a vértelen forradalmat kirobbantotta, a pozsonyi országgyűlésben e törvények megalkotásához adott erőt – magyarázta. – Az áprilisi törvények alapjai egyébként előkerültek már korábban is a diétán, de a Habsburgok politikája ügyesen elbuktatott minden kezdeményezést. 1848. április 11-én azonban már számukra sem volt visszaút, a fegyveres harc megkezdéséig kénytelenek voltak meghátrálni és szentesíteni a törvényeket.
Anka László emlékeztetett arra is, hogy az április törvények képezték az alapját a kiegyezés utáni dualista korszak jogi szabályozásának, és ezek a törvények annyira fontosnak számítottak a népemlékezetben, hogy a monarchia ideje alatt március 15. és április 11. mint jeles nap vetekedett egymással.
Az ünnepséget koszorúzás zárta.
