Ki ne hallott volna a sokoldalú művészek legendás előképeiről, a görög zseni Platónról vagy az itáliai reneszánsz egyik atyjáról, Leonardo da Vinciről? De nem kell azonnal mediterrán vizekre eveznie egy műkedvelő magyarnak, ha ismert polihisztorok életével és munkásságával szeretne közelebbről is megismerkedni. Nem szabad megfeledkeznünk honfitársainkról sem, hiszen a magyar (sőt pestszentlőrinci születésű) „mindeneseknek” is akad képviselőjük. Az a Kondor Béla, aki a múlt század talán leginkább emlegetett „lőrincije” – a képzőművészetben mindenképp.

A modern magyar művészet egyik meghatározó alkotója, az 1931-ben született Kondor Béla a XVIII. kerületben, a Wlassics Gyula utcában látta meg a napvilágot, csak a háború kitörésével hagyta el szeretett szülőhelyét. Művei egyetlen stílusba sem sorolhatók, önálló szimbólumrendszerekkel dolgozott. Egyedülálló hagyatéka a Tomory Lajos Múzeum kurátorának legnagyobb bánatára még mindig nem kapott állandó kiállítást, ezért Kondor grafikáit, könyvillusztrációit, fotóit, verseit, sőt még zenei improvizációit is kiállítják a Henrich–Kiss-villában. Az intézmény március 9-én „teás-kávés-üdítős” tárlatvezetéssel várta az érdeklődőket abból az alkalomból, hogy Miskolcról újabb alkotások érkeztek a XVIII. kerületbe.

Szárnyas masinák, repülő lények

A túra vezetője, Szabó Zsófia Lilla kurátor ifjú kora ellenére hatalmas szaktudással mesélt a Kondor-életműről, amelyben a műveket összekötő kapocs a repülés címszó, a művész ugyanis megszállottja volt a repülőgépeknek, a magasságnak, a szárnyalásnak, a repülés gondolata az alkotásai szinte mindegyikében tetten érhető. Megtudhattuk, hogy Kondor Béla már gyermekkorában szárnyas maketteket épített, és habár rövid élete alatt (alig több, mint negyven évet élt) feltehetően sosem „szállt fel”, fiatalként sokáig pilótának készült. Műveit elnézve azonban szerencse, hogy alkotó lett.

Kondort szoros barátság fűzte Nagy Lászlóhoz és feleségéhez, Szécsi Margithoz – az utóbbi szintén Pestlőrincen töltötte a gyermekkorát. Hármójuk művészi és szellemi törekvéseinek rokonságát mutatja többek között az, hogy a szárnyalás Nagy László költeményeiben és grafikáin, valamint Szécsi Margit verseiben is visszatérő motívum. A barátság mélységéről tanúskodnak azok az irodalmi és képzőművészeti alkotásaik, amelyek Kondor Bélához szólnak, vagy utalnak egy-egy művére.

A festő- és grafikusművésznek azonban nemcsak a szárnyas masinák, hanem a repülő lények is fontos szimbólumai.

– Kondor angyalként ugyan elszállt a földről, de a képei a piramisokhoz hasonlóan örökre itt maradtak számunkra, nyomot hagyva a világban – mondta Szabó Zsófia Lilla.

Az „angyalköltő”

– „Angyalköltő” volt, a barátai is akként tekintettek rá. Egyszersmind példakép volt, olyasvalaki, aki az ég és a föld között közvetített. Egyedülálló hitelességgel közvetítette a morális értékeket, s ahogy élt, az is angyali volt – avatott be Kondor életének intim dimenzióiba a szakértő.

Kondor Béla grafikai munkássága talán pont a politikai légkör miatt szárnyalhatott magasba, a rajzok kevésbé voltak cenzúrázhatók, így a grafikusok szabadabban fejezhették ki rejtett – vagy kevésbé rejtett – érzéseiket. Európa „elrablása”, a rendszer mint zavaros, lezuhant gépezet vagy a halálfejek elrejtése a képeken mind azt sugallják, Kondor Bélában milyen mély nyomot hagyott a második világháború.

Bennünk, a vezetés résztvevőiben pedig a remek kiállítás.