Későn kezdte, de korán aratott sikereket. A Pestszentlőrincen élő Kiss András operaénekes egyre komolyabb feladatokat kap, eddigi munkásságát ráadásul a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetéssel az állam is elismerte.

– Bajnok lesz idén a Honvéd? – kérdeztem Kiss András operaénekest, a Magyar Állami Operaház magánénekesét, mivel tudtam, hogy bátyjával együtt gyerekkora óta rajongói a kispesti klubnak, amelynek a XIX. kerület mellett sokan szurkolnak másutt is a dél-pesti régióban, elsősorban Pestszentlőrincen. Nevetve válaszolt:
– Nem biztos, mert ez most nem egészen az a csapat, amelyik a Rossi-időkben volt, de azért szépen lépegetünk előre a tabellán.
Beszélgetésünkben természetesen csak apró kitérő volt a futball témája, sokkal több szó esett a zenéről és a hivatásról annak apropóján, hogy Kiss András augusztus 20-án átvehette a Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetést.

A kerületből indult

Eredetileg nem készült énekesi pályára. Bár örömmel énekelt a Havanna-lakótelepen található Szent László-plébániatemplom kórusában, érdeklődése inkább a bölcsészet, azon belül is a művészetek felé fordult. Hobbiból járt hetente egyszer a Dohnányi Ernő Zeneiskolába Szilágyi Olgához éneket tanulni, és ha a zenéről kérdezték, azt felelte, a musical áll a legközelebb a szívéhez. A kiváló pedagógus azonban meglátta Andrásban a tehetséget, és ügyesen vezette őt az operaénekesi pálya felé.

– Neki köszönhetően nagyon sok rendezvényen volt alkalmam szokni és tanulni a nyilvánosság előtti szereplést – emlékezett vissza Kiss András. – A fordulatot az jelentette, amikor a tananyag részeként meg kellett tanulnunk egy operaáriát. Én szinte találomra választottam a bassbariton hangomnak megfelelő Leporello-áriát Mozart Don Giovannijából, és akkor elragadott ez a fajta zene, ez az éneklési mód. Elkezdtem magam beleásni az opera világába.

Bölcsészből művész

Komoly fordulat volt ez az életében, a bölcsészkart is otthagyta miatta, és beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára, ahonnan hamar bejutott a szegedi operába, majd egyre több feladat várt rá Budapesten is.
– A bassbariton hangfekvés egyszerre jelent lehetőségeket és korlátokat – magyarázta Kiss András. – Elvileg lehetővé teszi, hogy basszus- és baritonszerepeket is énekeljek, természetesen Rossini- vagy Mozart-operák basszusszerepeit el tudom énekelni, de Verdiéit már nem, azok túl mélyek.
Kiss András kirobbanó formában van. Komoly szerepek vannak már mögötte, de a java minden bizonnyal még csak most vár rá, hiszen a szakértők szerint egy bassbariton énekes hangja a negyvenes éveire teljesedik ki, amitől az 1985-ben született András még távol van. Jelenleg a Magyar Állami Operaházban kisebb, Szegeden és Pécsett azonban főszerepeket énekel.
– Egyelőre az olasz opera világában otthonosabban mozgok, de nyitott vagyok, minden kihívás érdekel – árulta el.
A kérdésre, hogy mennyire vigyáz a hangjára, ugyanolyan nevetéssel válaszolt, mint amikor kedvenc futballcsapatáról kérdeztem.
– Mivel a hangomból élek, természetesen igyekszem olyan életformát kialakítani, amivel óvom. De a titkos és bonyolult praktikákban nem hiszek. Ha kerülget a megfázás, a gyömbér, a fokhagyma és a citromos tea kombójára esküszöm, az eddig még mindig segített.