Az 1956-os forradalom még ma is lényeges a nyugati emberek szemében – véli Rácz János történész, kiemelve: örvendetes, hogy a hatvan évvel ezelőtti események ma már a magyar fiatalokból is érdeklődést váltanak ki.
– Két dolgot egészen biztosan tudnak rólunk a nyugati világban: hogy volt egy Aranycsapat, és hogy 1956-ban a magyarok bátran harcoltak a szovjet hadsereg ellen – mondta Rácz János történész, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa, az idei október 23-i kerületi megemlékezés felkért szónoka. – A forradalom híre annak idején nagyon meglepte az európai közvéleményt. A korabeli sajtót, diplomáciai dokumentumokat vagy CIA-jelentéseket olvasgatva arra lehet következtetni, hogy tényleg senki nem kalkulált előzetesen a magyar forradalommal. Ennek egyébként az is az oka lehet, hogy a Rákosi-rendszerben a nyugati tudósítók nem dolgozhattak Magyarországon, Bécsből próbálták az eseményeket követni, tehát már hozzájuk is szűrten érkezett az információ.
A történész szerint a forradalom a mai napig meghatározza, hogy a nyugati emberek mit gondolnak a magyarokról. A legyőzhetetlennek számító szovjet hadsereg elleni küzdelem miatt a bátorság és a hazaszeretet állandó jelzője lett ennek a kis népnek.
Tanulni indultak
Gazdagította a magyarokról alkotott képet az is, ahogyan a forradalom után kivándorlók beilleszkedtek egyes országokban. Rácz János kevéssé emlegetett tényekre hívta föl a figyelmet.
– Gyakran beszélnek arról, hogy a nyugati országok milyen nagyvonalúan fogadták be a magyar menekülteket. Az igazság az, hogy ez nagyon differenciáltan történt. Nagy-Britannia és Franciaország valóban nem szabott gátat, de más országok igen, és a válogatás már az ausztriai menekülttáborokban elkezdődött. Belgium mindössze kétezer fiatal férfit volt hajlandó befogadni, és az Egyesült Államok is limitálta a befogadást, míg Svájc például „túlvállalta magát”: 12 ezer embernek adott otthont – sorolta.
Rácz János szerint példaértékű, hogy a kivándorló magyarok milyen céllal kerestek maguknak új hazát.
– A távozók 55 százaléka 25 év alatti fiatal volt. Tanulni és karriert építeni vágtak neki a világnak. Akadtak köztük olyanok, akik itthon osztályidegennek számítottak, politikai okokból nem tehették le még az érettségit sem – idézte fel a korszakot. – Ők a pénzkeresés mellett igyekeztek iskolákat elvégezni és úgy érvényesülni. Nem mindenkinek sikerült, de a legtöbb ember komoly tervekkel indult útnak.
A forradalom emlékezete
Sokat változott a forradalommal kapcsolatos hazai közbeszéd is. A történész szerint manapság a fiatalok számára az 1956-os forradalom érdekes, vonzó téma.
– 1956 definiálása már az események idején sem volt egyértelmű – emlékeztetett. – Nagy Imre például nemzeti demokratikus mozgalomnak nevezte. Emlékezetesek Moldova György kétezres évek közepén adott nyilatkozatai is. Ő ugyan részese volt az akkor történteknek, ám később Kádár János csodálója lett, és „csak” felkelésként aposztrofálta a forradalmat. 1989-ig nem lehetett nyilvánosan beszélni a forradalomról, a rendszerváltás éveiben lett belőle fontos téma.
Ennek ellenére sok időnek kellett eltelnie, míg az iskolások számára is érdekessé váltak a forradalom történései.
– Ma már rengeteg írott forrás, dokumentum, felvétel áll rendelkezésre, akár az interneten is, ami azért fontos, mert az érdeklődő diákok így a különböző politikai érdekektől függetlenül, saját maguktól is tanulmányozhatják a korszakot – magyarázta Rácz János. – És meg is teszik, ezért vesznek részt szívesen a forradalmat idéző pályázatokon, arról szóló előadásokon, ünnepségeken. Van esély arra, hogy 1956 hamarosan 1848-hoz hasonlóan népszerű esemény legyen.
