Ódor Katalin, a Pestszentimrei Közösségi Ház vezetője a március 14-én zajlott ünnepségen elmondta, a 2002-ben felavatott emlékhelyen hagyományossá vált megemlékezés évről-évre szerves része a szabadságharc eseményei felelevenítésének.

Az 1848-as forradalom kitörése előtt kevéssel özveggyé vált Bányai Júlia fiatalasszonyként nem akart semleges szemlélője lenni az eseményeknek. Elhunyt férje, az ügyvéd Sárosy Gyula nevén jelentkezett a nagyváradi honvéd zászlóaljba.
- A honvédségben a századosi rangig vitte. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál, Kolozsvárnál. Nem csak a fegyverrel bánt ügyesen, hanem gyakran kémkedett is. Életútja jól példázza, hogy mást jelent nőnek lenni történelmi koronként és kultúránként. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, majd újra férjhez ment, és útja Kairóba vezetett, ahol fogadót nyitott férjével, és ott hunyt el 1883-ban, 59 évesen – emlékezett a hősnő életútjára ünnepi beszédében Gajdosné Szabó Anita, a Gyöngyszem óvoda vezetője. – Az 1848-as események jelentős változást hoztak a lányok és asszonyok megítélésében, még ha róluk kevesebb szó is esik a történelemkönyvekben. Ezekben az időkben Szendrey Júlia kiáltványt írt, Kossuth Zsuzsanna kórházat hozott létre, Teleki Blanka és Leövey Klára menekülőket bújtatott, Brunswick Teréz óvodát alapított, Bányai Júlia pedig huszárnak állt. Ezzel a tettével az 1848-49-es szabadságharc egyik hősévé vált.

A megemlékezést a koszorúzás zárta. Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata nevében Bauer Ferenc képviselő helyezett el koszorút az emléktáblánál. A Pestszentimrei Városrészi Önkormányzat és az Együtt Pestszentimréért Egyesület nevében Ujvári Miklósné, a Jobbik nevében Makai Tibor helyezte el az emlékezés virágát. Ugyancsak megemlékeztek Bányai Júliáról a pestszentimrei iskolák, óvodák és bölcsődék képviselői.
Az ünnepségen Szitás-Koczka Andrea, a Dohnányi Zeneiskola tanára Kossuth-nótákat énekelt és kísérte citerajátékával a koszorúzás pillanatait.