A fórum moderátorának, Gyuricza Péternek a kérdésére válaszolva mindkét újságíró elmesélte, hogyan élték meg a Népszabadság utolsó heteit, amikor már tudni lehetett, hogy valamilyen változtatásra készül a laptulajdonos. Elmondásuk szerint több forgatókönyvet is hallottak – személycseréktől a lap koncepciójának megváltoztatásáig –, a szerkesztőség feloszlatása és az újság megszüntetése csak a legvégső megoldásként jött szóba.

Murányi András a megszüntetés legfőbb okának a lap erősen rendszerkritikus, tényfeltáró hangnemét tartja. Mint elmondta, amikor 2015 év vége felé felkérték főszerkesztőnek, mindenképpen a tényfeltárást tartotta elsődleges feladatnak.
– Megtaláltam az erre alkalmas kollégákat is. Olyan napilapot akartam, amely nem egyszerűen az előző napnak a lenyomatát közli, hanem utánamegy a történéseknek – mondta a volt főszerkesztő, hozzátéve, hogy a Népszabadság sikerét az eladási, előfizetői mutatók is megerősítették. A lap stabilan 30 ezer fős előfizetői bázissal rendelkezett, és volt olyan lapszám is, amely 45 ezer példányban kelt el.
Az utolsó időszakról Murányi András azt is elmondta, hogy igyekezett befektetőket találni a napilap megmaradásához, de a legnagyobb együttérzés ellenére is csak falakba ütközött.
– A legtöbben azt válaszolták, hogy bár nagyon sajnálják, ami velünk történik, nem szállnak be pénzzel, mert nincs szükségük arra a várható vegzatúrára, lejárató újságcikkekre, NAV-vizsgálatra, amivel vélhetően egy ilyen lépés járna. Az utolsó pillanatig szerettem volna valahogy egyben tartani a társaságot. Körülbelül 25 fő az, aki a Népszabadság magjának számított, újságírók, tördelők, képszerkesztők és más munkatársak. Ez nem sikerült.
A megszűnés óta eltelt időszakról szólva a volt főszerkesztő hozzátette, hogy a munkanélkülivé vált kollégák többsége szerencsére már el tudott helyezkedni.
– Van még néhány kolléga, akinek még nincs új állása, nekik is próbálok segíteni az elhelyezkedésben.